Back to Top

Funchal, karnevál előtt

2015.04.17

 
Ma nem humorizálok nektek.
 
Lenn voltunk a városban megnézni a virágkarnevál előkészületeit. Nem volt kedvünk nagyobb kirándulásra, mert elég szottyos volt az idő. Betettük táltost a parkolóházba és lebattyogtunk a kikötőbe.
Irgalmatlanul sok a turista.
 
A kikötőben találkoztunk iskolásokkal, akik nagyon valószínű, hogy éppen iskolakerültek. A madeirai iskolai oktatásról elég sok lehúzó írást találtam régebben a neten. A gyerekek nem voltak rossz arcok, nagy ívben tojtak a környezetükre. Gördeszkával csattogtak, amitől a skyscrapercity fórumaiban sokat olvastam a helyi lakók írásaiban. Ők elítélik, ha a turista helyeken olyan dolgokkal találkoznak, amik esetleg zavarhatják az idelátogató külföldieket. A helyi lakók közvéleménye miatt száműzték a segway-t is.
 
Az úton láttam helyes fiatal nőt, aki motoros riksát az úgynevezett tukxit vezette. Hátulról valaki ledudálta, mert elbambulhatta a zöldet. A hölgy széles mosollyal intett vissza a dudaszó irányába.
A zöldről és a pirosról egy érdekesség. A közlekedési lámpák szerintem csak a járművekre vonatkoznak. A helyi gyalogosok zavartalanul csattognak át a piros jelzésnél a zebrán. Aki ácsorog a zebra pirosánál az német, aki hezitál a más náció. Aki átmegy, mert nem jönnek éppen az autók, az helyi lakos. Ahol nincs zebra ott a helyiek sem mennek át. Legalábbis nem tűnt fel ilyen.
A másik lámpás érdekesség az autóknak pirosból zöldbe váltáskor nincs köztes sárga. Szintén érdekes hogy a kanyarodó járművek külön sárga villogó lámpa a kiegészítő, nem zöld, mint nálunk.
 
Láttam olyan autóbuszt, melynek az oldalán ki van írva, hogy a fedélzeten az ingyen wifit a NOS nevű társaság biztosítja. Láttam olyan helyi járatú buszt ia, hogy csak ámultam a szépségén. Nálunk még turistabuszok sincsenek ilyen szépben. Másik társaságnak a buszai viszont szerintem vannak vagy harminc negyven évesek, de gondolom EU normás motorjuk van, mert nem dől belőlük a füst. Azért, aki arra gondol, hogy a belváros két fő forgalmi útján virágillat terjeng, az téved. A kipufogó szag itt is érezhető, de nem vészes.
 
A kikötőből a város felé menet egy fiatalember próbált meg jegyet eladni az emeletes sétabuszra. A kedves mosolygós srác nem nyomult a személyes terünkbe, jó két méter távolságból kínálta portékáját. A „no thenksz” elég volt neki, nem nyomult tovább. Meglepődött, amikor kértem, hogy fényképezhessem.
 
A nem nyomulás szerintem általános. Ellenkezőjével nem találkoztam.
 
A virágkarnevál jegyében sok-sok árus kínálgatja a termékeit kis fehér sátrakból. Igen fura volt az indiai és a másik szerintem perui árus. Ők nem is tudom, hogy kerültek ide. Úgy elütöttek a többiektől, hogy az szinte kiabált. Rajtuk kívül mindenki a saját kézműves termékét kínálta, ők meg sportcipőket, és szemmel láthatóan nem helyben készült frottír törülközőket, meg hasonlókat. Nem is értettem.
 
Egyik helyi árus, ott helyben varrta a sapkákat. Bőr cuccokat is árult, melyek szemmel láthatóan nem egy kínai soron készültek. Láthatóan a saját keze munkáját kínálta eladásra. Nem állt melléd, nem óbégatott, hogy vedd meg, hanem varrta a dolgait. Azt se figyelte, hogy nem lopják-e meg a háta mögött. Ha valaki venni akart valamit, vagy kérdezett tőle, akkor felállt és beszélt vele. A vevőnek az árut becsomagolta.
 
Odébb három fiatalember kínált aszalt és kimért gyümölcsöket. Szintén a visszafogottság, a mosoly és a sugárzó kedvesség jellemezte őket. Nagy figyelemmel rakták ki az árujukat, egyikük kis darabokat kínált az egyik gyümölcsből.
 
A virágkarnevál jegyében szép ruhás fiatal lányok üldögéltek kinn székeken, virágdísszel a kalapjukon. Lehetett őket fotózni, a közéjük álló fényképeszkedni kívánó öregúrral együtt mosolyogtak.
Sokat nem lehet ezt a dolgot ragozni. Végtelenül kedvesek az emberek, rendkívül nyugodtak. Oly elütően éles a kontraszt az ő és a mi életformánk között. Így kellene éljen minden ember a világon. Nem dicsérem tovább a madeiraiakat, mert még belefulladnak a tömjénfüstbe. Holnap nagykirándulok Gabival, abból lesznek ismét élmények.

Pá középfölde!