Hosszú, hosszú nap.
Reggel elmentem a szomszéd faluba a hipermarketbe hiánypótló vásárlásra. Indulás előtt megnéztem a neten, hogy mikor nyitnak. A hipermarket weblapja szerinti 08:30 nem jött be. Kilencig ott stricheltem a bejárat előtt. Náluk az internet írd és mondd, egy mellékes valami. Ritkán látni olyan fiatalt, akinek előre van bukva a feje, és telefont, tabletet, kütyüt nyomogatna. Szerintem aki csinálja az biztos külföldi. A turista helyeken minden második ember nyomkod valamit. Ez lesz az evolúció következő lépése – a 45 fokban előredőlő nyak. Azt a baromságot, hogy a fejlődés azért adta nekünk a hüvelykujjat, hogy fogni tudjunk, gyorsan felejtsétek el. Azt az sms írásra kaptuk.
Hiperben összeraktam egy talicska árut, és megpróbáltam százassal fizetni.
Öregeimnek jelezném, hogy a százas mindössze harmincezer forint. Harmincezernyi árut otthon egy hosszú hétvége előtt simán összetescózik egy ember. Kevesebb, mint harminc euró lett volna a fizetnivalóm, de itt ebben a hipermarketben nem tudtak visszaadni fél órával a nyitás után. Az csak később jött le nekem, hogy a visszajáróval van a baj, mert a százasomat a biztonsági őrnek adták oda, vadul karattyoltak egymással. Azt hittem sikerült hamis pénzt hoznom, mindjárt jön a karabineri és reggelit már a börtönben kapom meg. De nem…
A húsz kilós szatyrot egy örökkévalóságon keresztül cipeltem az autóig. Jó messze találtam olyan parkolót ahol meg tudtam állni. Nem mintha nem lett volna hely, de nem jöttem még rá a portugál aszfaltfestési logikára. Van itt kék, fehér és sárga parkoló hely. A kék tiszta ügy, hogy fizetős, A fehér ingyen van, ha nincs benne valami betű, vagy a falon külön „P” tábla, hogy az a helyiek magán parkolója. A sárga meg hát mindenhol azt jelenti szerintem, hogy ne állj rá, mert taxi, meg más közület. Na ez a hiper körül volt sárgítva. A parkolói csak sárgák voltak, fehér egy deka se. Biztos, ami biztos nem hagytam benne az autót.
Hazavittem a negyed mázsa cuccost, még a hónom alá is jutott egy egy adag. Gondoltam nem állok le a kocsifelhajtón, ne kelljen már még egyszer felrakétáznom, leviszem a cuccost gyalog. Mire leértem nem maradt bennem szuszák, az összes létező lyukamon levegőt szerettem volna venni. Kezeim olyan hosszúak lettek a súlytól, hogy állva be tudtam volna csomózni a cipőfűzőm. Nem is a súly volt a nagy baj, hanem az hogy mindenhová aggattam magamra valamit, olyan voltam, mint egy őserdei sámán, csak klotyeszpapir és palackozott víz díszítéssel.
Háromnegyed tízkor megkezdődött a nagy napi túra. Gabi otthon maradt, mert Folsziba nem fértünk volna be ennyien. Az első elképzelés előző nap még az volt, hogy csak Alex és Dóri jön velem és Gabival. Később kiderült, hogy Timi sem megy túrázni Ágival. A három fiatal, kizárta a lehetőséget, hogy Gabi velünk tartson, így Ő pihenő napot rendelt el magának. Nem elég hogy a Folszi zsenge ekkora súlyhoz, de a fenékszélességek összege is meghaladta a hátsó belső szélességet, nameg azért kirándulni hátsó ülésen középen… Brrrrr.
A szállodánál kiderült, hogy Ági is még ott van, nem ment még el túrázni. Az olyan hülyén néz ki hogy mi elvonulunk, saját lányom meg ott marad a szállodában, ezért rábeszéltem jöjjön velünk majd kitesszük valahol. A négy fiatal és az én dupla súlyom miatt a Folszi olyan lett, amilyet senki sem szeret átélni hegyes dombos úton - nem tudott se gyorsulni se lassulni. Ez utóbbi az igazán aggasztó ezen a helyen, ahol az utaknak ilyen durva lejtése van.
Az indulás előtt behánytuk a cuccokat a csomiba, és mielőtt végeérhetetlen vitákba kezdtek volna, hogy ki merre akar mit csinálni, jeleztem, hogy Faialba megyünk.
Orbán Viktor tud valamit otthon. Megmondja mi a dörgés oszt jó napot. Nincsenek hosszú viták. Széthúzni meg menetközben is tudunk.
Orbán Viktor tud valamit otthon. Megmondja mi a dörgés oszt jó napot. Nincsenek hosszú viták. Széthúzni meg menetközben is tudunk.
Beleberregtünk az indulásba és a szállótól már harminc méteren belül látta Alex, hogy mi a nyomorom.
Az átlagos lejtésűnek számító száz méter hosszú utca tetejére alig tudtunk felmászni. Ráadásul elsőbbséget kellett adni egy olyan helyen, ahol az első szélvédőn keresztül a felhőket, a bal ablakon keresztül egy tőlem húsz centire levő betonkerítést látok. Jobbra nem is érdemes nézni, mert ott ül Alex. Ha előre hajolok a kilátás érdekében, akkor a szemem a kilincs magasságába kerül és az jobb ablakon max egy emeletes busz tetejét láthatnám. A négy - űrhajós kiképzésen résztvevő újonc rémülettel figyelte, ahogy rángatom a kéziféket, és dübörgő reaktorral igyekszek beilleszkedni a helyi nyüzsibe. Sikerült…
Felmentünk egészen a sziget közepén levő hegygerincig tíz kilométernyire.
Kettes fokozatban.
Kettes fokozatban.
Az úton vannak jó nagy kátyúk. Ha belezökken az autó, aminek szerintem nincs is rugózása, akkor ennél a terhelésnél akkorát dörren, hogy lelki szemeimmel látom, amint a gólyaláb kijön a motorháztetőn, én meg rakhatok rá magyar zászlócskát, mint a diplomáciai kocsikon. Nem véletlenül vonják ki a gumikat Madeirán az összes biztosításból, azzal ha baj van fizetsz a bérbeadónak egy garniturát.
Felfelé menet kiderült, hogy a felhők fölé értünk, ebből lett az „újratervezés, újratervezés”.
Napsütésből kifolyólag uccu neki Pico do Arieiro, az 1810 méter magas hegycsúcs. Itt már jártam Gabival, de akkor csak egy felhőbe jutottunk, akkor elláttunk vagy húsz méterre. Most ragyogó napsütés fogadott olyan UV sugárzással hogy már vizionáltam a bekövetkezendő bőrrákot.
Mikor felértünk szerintem Folszi összeszarta magát. Dőlt belőle a szag, az égett ferodolé. Az ott álló úrvezetők és taxisok szánalommal néztek rám. Gondolták eztafaszt. Ezeket a pillanatokat imádom. Amikor állsz védekezésre képtelenül, a homlokodra tetovált idióta felirattal.
Napsütésből kifolyólag uccu neki Pico do Arieiro, az 1810 méter magas hegycsúcs. Itt már jártam Gabival, de akkor csak egy felhőbe jutottunk, akkor elláttunk vagy húsz méterre. Most ragyogó napsütés fogadott olyan UV sugárzással hogy már vizionáltam a bekövetkezendő bőrrákot.
Mikor felértünk szerintem Folszi összeszarta magát. Dőlt belőle a szag, az égett ferodolé. Az ott álló úrvezetők és taxisok szánalommal néztek rám. Gondolták eztafaszt. Ezeket a pillanatokat imádom. Amikor állsz védekezésre képtelenül, a homlokodra tetovált idióta felirattal.
A hely lenyűgöző. Nem mindenkinek adatik meg a felhők fölé kerülni gyalog. A lélegzet eláll, nézni a körülötted levő meredek szakadékokat. Itt csináltunk egy rövid túrát. A két hegycsúcs közötti málló, töredező, kőből készített járdán fél úton elfogyott belőlem a szusz, ezért visszafordultam, mert nem kivántam visszaútra felső végtagjaimat is igénybe venni. Szerintem így is csodámra jártak, mert úgy vettem a levegőt mint Leonardo Dicaprio a Titanicban, amikor feljött a víz felszinére. Mondjuk a kettőnk közötti hasonlóság ennyiben ki is merült.
Csodálatos látni, itt a hegy tetején a végtelenbe nyúló kézzel kirakott kőjárdát. Mi vagy aszfaltból csináltuk volna otthon, vagy közbeszerzéssel valami csókos kirakta volna beton térkőből méterenként öt miláért.
Csodálatos látni, itt a hegy tetején a végtelenbe nyúló kézzel kirakott kőjárdát. Mi vagy aszfaltból csináltuk volna otthon, vagy közbeszerzéssel valami csókos kirakta volna beton térkőből méterenként öt miláért.
A rövid túrám után a parkolóban vártuk Dórit, aki Alexet elrángatta a rövid túra túl végéig, így volt időnk Áginak gyalogtúrát keresni a térképeken és a könyvekben. Az elektro kütyük a természetben szart sem érnek, és ez halál komoly. Amit egy térképen vagy könyvben pillanatok alatt meglátsz, azt a telón vagy a tableten fél óráig masztizod. Arról nem beszélve, hogy a felhők feletti napsütés kinullázza a láthatóságukat.
Ági start terve meg is lett, a nép összejött, megkezdtük a leereszkedést az óceán irányába. Ez az út meredekebb és jóval kanyargósabb, mint amin feljöttünk. Amitől fostam, az be is jött. Mire elértünk Riberio Frio-hoz, Ági startpontjára, már izzottak a fékek, kellemetlen szag terjengett az autóban. Aki vezet, az tudja, hogy sokat fékezni hegyről lefelé nem a hosszú élet titka. A felizzó betétek, a forráspontig hevülő fékolaj a fékhatás megszűnését okozza.
Okoskák már biztosan kántálják kórusban, hogy motorféééék…
Na, az nincs ezen a gépen. Ekkora súly mellett kettesben túlpörög a motor, időnként bele kell taposni a fékbe, hogy ismét normális gurulásig lassuljon a menet. Az állandó durva fékezésektől utasaim úgy néztek ki, mint a gyalogló galamb, a fejük időnként jelentősen megelőzte a testüket. Tuti nem jó ezt utasként átélni, nekem, aki a gépet vezeti, annak nem gond, mert tudom mikor fogok fékezni. Szóval az utasnak ez egy pokol, de mégis jobb, mintha itt rendezném meg ez első madeirai gyorsulási versenyt.
Okoskák már biztosan kántálják kórusban, hogy motorféééék…
Na, az nincs ezen a gépen. Ekkora súly mellett kettesben túlpörög a motor, időnként bele kell taposni a fékbe, hogy ismét normális gurulásig lassuljon a menet. Az állandó durva fékezésektől utasaim úgy néztek ki, mint a gyalogló galamb, a fejük időnként jelentősen megelőzte a testüket. Tuti nem jó ezt utasként átélni, nekem, aki a gépet vezeti, annak nem gond, mert tudom mikor fogok fékezni. Szóval az utasnak ez egy pokol, de mégis jobb, mintha itt rendezném meg ez első madeirai gyorsulási versenyt.
Folsziban pont annyi a motorfék, mint felfelé az erő.
Megálltunk az erdő közepén harminc méternél magasabb több száz éves fenyők között és bűzölögtünk ferodolilag. Alex körbejárta Folszit, megnézni vannak e még gumijaink én meg a padálok közelében maradtam.
Ági motyózott, mert ő innen gyalog ment tovább árkon-bokron hegyen-völgyön. Mondta, ha még egy órát a bádogban kell ülnie, akkor abba beleőrül. Középmagyar fostorgós agyam berzenkedett, hogy nem lesz-e baja egyedül a semmiben. Nem a vérmedvéktől féltettem, hanem az erdei szatíroktól. De megnyugtatott, hogy hülye vagyok. Pozitívan kell szemlélni a dolgot! Azt, hogy megy az erdő közepén egyedül és esetleg kibicsaklik a bokája lehet pozitívan is szemlélni. Hanyatt fekve az avarban biztosan jó a lombokat szemlélni. Éjjel meg biztos nem fog esni a hó.
Megálltunk az erdő közepén harminc méternél magasabb több száz éves fenyők között és bűzölögtünk ferodolilag. Alex körbejárta Folszit, megnézni vannak e még gumijaink én meg a padálok közelében maradtam.
Ági motyózott, mert ő innen gyalog ment tovább árkon-bokron hegyen-völgyön. Mondta, ha még egy órát a bádogban kell ülnie, akkor abba beleőrül. Középmagyar fostorgós agyam berzenkedett, hogy nem lesz-e baja egyedül a semmiben. Nem a vérmedvéktől féltettem, hanem az erdei szatíroktól. De megnyugtatott, hogy hülye vagyok. Pozitívan kell szemlélni a dolgot! Azt, hogy megy az erdő közepén egyedül és esetleg kibicsaklik a bokája lehet pozitívan is szemlélni. Hanyatt fekve az avarban biztosan jó a lombokat szemlélni. Éjjel meg biztos nem fog esni a hó.
Ágit elhagytuk, de a mínusz hatvan kiló nem nagyon lelkesítette Folszit. A kirakási ponttól alig száz méterre civilizációra bukkantunk. Rögtön hívtuk is Ágit, hogy mi van. Tudjátok itt az erdő kellős közepén is van térerő…
Legurultunk Faial-ba az északi oldal egyik falujába. Nem részletezném, de mindenhol lélegzetelállító helyeket láttunk. Az emberek olyan meredek hegyoldalakat művelnek meg, hogy az nekünk felfoghatatlan.
Beültünk egy vendéglőbe, ami kívülről egy kőház, belülről pedig egy barlang. Egy szikla oldala van beépítve.
Négyen ötven euró körüli összegből dudára zabáltuk magunkat. Otthon két ember nem jön ki ennyiből. Az érdekesség az, hogy az itteni vendéglátóhelyek univerzálisak. Van nekik egy presszó/kocsma részük, ahol a kispénzűek leülhetnek, de ez inkább a helyieké. A normál turisták ezen keresztül menve jutnak az étterem nemesebb részébe. Az így kialakított mesterséges kontraszt emeli a benti hely fényét.
A tripadvisoron fanyalgó angolnémetnemtudom milyen nációjú emberek szerintem abszolúte a fillérbaszó kategóriába tartoznak. Az itt tartózkodásunk alatt mi egyetlen egy helyet nem találtunk ahol úgy éreztük volna, hogy túl van árazva.
Négyen ötven euró körüli összegből dudára zabáltuk magunkat. Otthon két ember nem jön ki ennyiből. Az érdekesség az, hogy az itteni vendéglátóhelyek univerzálisak. Van nekik egy presszó/kocsma részük, ahol a kispénzűek leülhetnek, de ez inkább a helyieké. A normál turisták ezen keresztül menve jutnak az étterem nemesebb részébe. Az így kialakított mesterséges kontraszt emeli a benti hely fényét.
A tripadvisoron fanyalgó angolnémetnemtudom milyen nációjú emberek szerintem abszolúte a fillérbaszó kategóriába tartoznak. Az itt tartózkodásunk alatt mi egyetlen egy helyet nem találtunk ahol úgy éreztük volna, hogy túl van árazva.
Zebe-zaba után elindultunk a Faialban található öreg erődbe. Ide mindenféleképpen el akartam jutni, mert nincs benne a „kötelező” turista látványosságok csoportjában. Örömmel tapasztaltam, hogy a fiataloknak elállt a lélegzete. Csodálkoztak is, hogy találtam erre a helyre.
Az erőd nem nagy. Talán húsz méter sugarú a bástya, szélén ágyúkkal. Mindez korlátok nélkül. Csodaszép. A yuotube-on sem egyszerű megtalálni.
Az erőd nem nagy. Talán húsz méter sugarú a bástya, szélén ágyúkkal. Mindez korlátok nélkül. Csodaszép. A yuotube-on sem egyszerű megtalálni.
Délután négy körül jártunk, mivel Ági még nem jelzett vissza, hogy kifogyott alóla a túra, így elindultunk megnézni a két szomszédos falut. Santana nem a kedvencem.
Itt kis nádfedeles házikók a kötelező látnivalók. Be is mentünk egybe, ahol a helyiek itallal, és sütikkel kínálgattak. A belépés díjtalan. Állításuk szerint itt élnek, de ezt kétkedve fogadtam, hiszen odabenn se tv, se pc, se semmi. Tudom meg lehet lenni anélkül is, de akkor nem tennének fel a hátsó fészer tetejére parabola antennát. Biztos nem a kecskék mjuzik tévéznek hátul.
Egy eurót nyomtam a mamika kezébe, aki végtelenül kedvesen zsizsegett, bár egy rohadt szót sem tudtam belőle beazonosítani. Azt hogy az egy euró, kevés vagy sok, sajnos nem tudom. Utána kéne néznem a pontos adatoknak a helyi minimálbért illetően. Az tuti, hogy sehol nem tartják a markukat és nem is éreztetik, hogy adnod kell. Úgy tudnám ezt érzékeltetni, hogy itt nem érzed, hogy a hátad mögött valaki elégedetlen és éppen elküld az anyádba. Otthon ehhez még hátat sem kell fordítsak.
Itt kis nádfedeles házikók a kötelező látnivalók. Be is mentünk egybe, ahol a helyiek itallal, és sütikkel kínálgattak. A belépés díjtalan. Állításuk szerint itt élnek, de ezt kétkedve fogadtam, hiszen odabenn se tv, se pc, se semmi. Tudom meg lehet lenni anélkül is, de akkor nem tennének fel a hátsó fészer tetejére parabola antennát. Biztos nem a kecskék mjuzik tévéznek hátul.
Egy eurót nyomtam a mamika kezébe, aki végtelenül kedvesen zsizsegett, bár egy rohadt szót sem tudtam belőle beazonosítani. Azt hogy az egy euró, kevés vagy sok, sajnos nem tudom. Utána kéne néznem a pontos adatoknak a helyi minimálbért illetően. Az tuti, hogy sehol nem tartják a markukat és nem is éreztetik, hogy adnod kell. Úgy tudnám ezt érzékeltetni, hogy itt nem érzed, hogy a hátad mögött valaki elégedetlen és éppen elküld az anyádba. Otthon ehhez még hátat sem kell fordítsak.
Beálltam tankolni.
Ez egy külön vicc. Van itt minden gasoline, gasolino, meg még a kánya tudja hány fajta elnevezés. Nem akartam tankolni, mert ha valami mással itatja meg a kutas a csikót, mint ami abba való, akkor lesz akire mutogassak.
Megvártam, amíg tumultust csináltam az egyetlen kútfejnél, így kijött a helyi benzinkutas. Ő volt Törpilla, attól eltekintve, hogy nem volt kék. A tanksapka szemmagasságban volt neki, így nem volt nehéz dolgom, rámutattam a diesel feliratra és vagány angolsággal odaböffentem hogy dizel full. A pliz meg a porfavor kimaradt, így bunkóságomnak köszönhetően púposra töltötte a tankot. A pisztoly harminc liternél lekattant, gyors fejszámolással kijött egy ötésfeles átlag. Vigyorogtam, mint akinek elment a sütije. Törpilla nem aprózta, morc ábrázattal még tizenkét és fél litert belenyomott. Valami tükre lehetett, amit én nem láttam, mert pontosan 50 eurónál állt meg, úgy hogy a háta mögött volt a számláló. Kapott egy euró jattot, meg egy ötvencentest amit véletlenül leejtettem és begurult a kocsi alá..
Törpillának olyan „mennyémá a picsába” nézése volt így nem teszem bele az emlékkönyvembe a fotóját, sőt le se fotóztam.
Ez egy külön vicc. Van itt minden gasoline, gasolino, meg még a kánya tudja hány fajta elnevezés. Nem akartam tankolni, mert ha valami mással itatja meg a kutas a csikót, mint ami abba való, akkor lesz akire mutogassak.
Megvártam, amíg tumultust csináltam az egyetlen kútfejnél, így kijött a helyi benzinkutas. Ő volt Törpilla, attól eltekintve, hogy nem volt kék. A tanksapka szemmagasságban volt neki, így nem volt nehéz dolgom, rámutattam a diesel feliratra és vagány angolsággal odaböffentem hogy dizel full. A pliz meg a porfavor kimaradt, így bunkóságomnak köszönhetően púposra töltötte a tankot. A pisztoly harminc liternél lekattant, gyors fejszámolással kijött egy ötésfeles átlag. Vigyorogtam, mint akinek elment a sütije. Törpilla nem aprózta, morc ábrázattal még tizenkét és fél litert belenyomott. Valami tükre lehetett, amit én nem láttam, mert pontosan 50 eurónál állt meg, úgy hogy a háta mögött volt a számláló. Kapott egy euró jattot, meg egy ötvencentest amit véletlenül leejtettem és begurult a kocsi alá..
Törpillának olyan „mennyémá a picsába” nézése volt így nem teszem bele az emlékkönyvembe a fotóját, sőt le se fotóztam.
Santanában két öreg festette a fenti mamika turista látványosságként nyilvántartott kunyhójának kerítését. Érdekes volt. Az ilyen öregeknek otthon lenne a helyük, életerős fiataloknak kéne ezt csinálniuk, nem nekik. A kontraszt a hazai munkavégzésekhez képest nagyon erős volt. A fél óra alatt, amíg ott voltunk, nem álltak meg, nem dohányoztak, nem könyöklőztek. Asszem ők kerítést festeni jöttek ide…
Már a nézésüktől is sajgott a derekam. Ütésálló öregek.
Már a nézésüktől is sajgott a derekam. Ütésálló öregek.
Utolsó falunak gurulás jött volna Sao Jorgé-ba.
Motorizált falmászás lett belőle, meghágtunk egy jó nyolcszáz méter magas hegyet. Az itt talált kilátás gyönyörű. Vagy ezt már mondtam? Hiába próbálom leírni, mert nem lehet. A youtube-on nem ez látszik, ott nem látod a teret. Itt az emberbe beleszorul a levegő és nem hiszi, amit lát.
Feljövök ide Gabival és elücsörgünk itt egy fél órát. Ezt be kell szívni, nem rohanni egyik helyről a másikra.
Eljött az idő, hogy Ágit evakuáljuk egy Portela nevű helyről.
Amikor falvakat keresel, jól jön a gugli mapsz. Itt van létjogosultsága, ugyanis nincsenek mindenhol település táblák. Tulajdonképpen fogalmad sincs mikor gurulsz lakott területen belül vagy azon kívül.
Amikor falvakat keresel, jól jön a gugli mapsz. Itt van létjogosultsága, ugyanis nincsenek mindenhol település táblák. Tulajdonképpen fogalmad sincs mikor gurulsz lakott területen belül vagy azon kívül.
Ágit már messziről kiszúrtam egy öreg kőhíd tetején, nem messze egy pusztába épített kocsmától. Vagány egy csaj, irigylem is érte és büszke is vagyok rá.
A kis csoportunk női szakasza megértekezte, hogy innen irány a Szent Lőrinc fok, ami a sziget keleti szélét jelenti. Alexnak csuti van. Szerintem már megszokta. Ági éhes volt ugyan, mi hasunk meg tele. Neki maradt a diéta, mentünk sziklanézőbe.
A kis csoportunk női szakasza megértekezte, hogy innen irány a Szent Lőrinc fok, ami a sziget keleti szélét jelenti. Alexnak csuti van. Szerintem már megszokta. Ági éhes volt ugyan, mi hasunk meg tele. Neki maradt a diéta, mentünk sziklanézőbe.
A Szent Lőrinc fok nekem olyan, hogy hozzatok róla egy fényképet. Valahogy nem izgat fel a sirályszaros kopár sziklasivatag – nem látom benne a húdeszépet. Én a fákat szeretem.
Lányok megnézték a semmit és gondoltam itt a vége, gó hóm van. Nade neeeeem. Dóri, mint egy navi program, megint az újratervezés résznél tartott: Együnk levest!
Lányok megnézték a semmit és gondoltam itt a vége, gó hóm van. Nade neeeeem. Dóri, mint egy navi program, megint az újratervezés résznél tartott: Együnk levest!
Az ötlet jónak tűnt, a hely nem éppen.
Tudni kell, hogy a sziget keletről nyugat felé a következő képpen néz ki:
Három-négy kilométer sziklasivatag, ez a Szent Lőrinc fok. Utána jön egy biztonsági őrökkel, kerítéssel védett vitorlás kikötő a kőgazdagoknak. Az mellett van kontrasztként Canical és Machico, ami tulajdonképpen Madeira teherkikötője és annak környéke. Itt lakik a sziget ipari munkásainak zöme.
Tudni kell, hogy a sziget keletről nyugat felé a következő képpen néz ki:
Három-négy kilométer sziklasivatag, ez a Szent Lőrinc fok. Utána jön egy biztonsági őrökkel, kerítéssel védett vitorlás kikötő a kőgazdagoknak. Az mellett van kontrasztként Canical és Machico, ami tulajdonképpen Madeira teherkikötője és annak környéke. Itt lakik a sziget ipari munkásainak zöme.
Szóval gurulunk le a sivatagból. Dóri navigál, hogy odataláljunk ahol a leves terem.
A milliomos negyednél az itt balra, itt balra parancsot elengedtem a fülem mellett. Ági hátulról támogatott, hogy találjunk már a társadalmi rétegünknek megfelelőbb helyet, ne a beverli hillszen együnk már húslevest szakadtporosban. Így leértünk a helyi gettóba. Bementünk egy helyi kocsmába, ahol még angolul sem tudott a telt ajkú mosolygós portugál leányzó. Nem néztek ki minket a helyiek, ez egy hangulatosan leputtyadt hely volt.
A leves nem volt a képeslapon, ami a helyi étlap volt. Tehát mégis járnak ide turisták, a képek pedig a lányka angol nyelv hiányosságait hivatottak ellensúlyozni. Dóri telecsacsogta a kislány fejét, miközben én fényképre kértem tőle engedélyt. Bájos volt a zavart vigyora.
Kérdezte nekem mit hozzon, a „nothing áj em fat animál” és a köldököm körül növekvő gömb csapkodása elég volt neki válasznak.
A leves nem volt a képeslapon, ami a helyi étlap volt. Tehát mégis járnak ide turisták, a képek pedig a lányka angol nyelv hiányosságait hivatottak ellensúlyozni. Dóri telecsacsogta a kislány fejét, miközben én fényképre kértem tőle engedélyt. Bájos volt a zavart vigyora.
Kérdezte nekem mit hozzon, a „nothing áj em fat animál” és a köldököm körül növekvő gömb csapkodása elég volt neki válasznak.
Kihoztak egy halom sült víziállatot.
Alex valami rákfélét evett, ami rózsaszín volt és cincálni kellett belőle a dolgokat, amiket nem kívánt megenni. Dórinak komplett kishalakat hoztak, amik egészben voltak szemekkel, csücsöritett szájjal, melyek azt jelezhették, hogy az utolsó úszásuk az olajban egy szopás volt. Ági hasonlót evett, de azok a halacskák jobban rákettyintettek, mert sütés előtt kiszedték a beleiket, sőt még a szemüket is kivájták. Az asztalon egy ehető dolog volt, a hasábburgonya.
Alex valami rákfélét evett, ami rózsaszín volt és cincálni kellett belőle a dolgokat, amiket nem kívánt megenni. Dórinak komplett kishalakat hoztak, amik egészben voltak szemekkel, csücsöritett szájjal, melyek azt jelezhették, hogy az utolsó úszásuk az olajban egy szopás volt. Ági hasonlót evett, de azok a halacskák jobban rákettyintettek, mert sütés előtt kiszedték a beleiket, sőt még a szemüket is kivájták. Az asztalon egy ehető dolog volt, a hasábburgonya.
Madeirán zöldségsalátát ne vegyél! Ezek az emberek azt hiszik, hogyha egymás mellé teszel különböző zöldségeket összedarabolva, a sót meg messzire elhajítod akkor a végeredmény a zöldségsaláta. Ráadásul ezért eléggé odanyomják a ceruzát is. Biztos nehezebb megcsinálni, mint belezetlen halakat kompletten a forró olajba dobálni.
Hangulatos hely volt azért.
Kértem két gyufát, és a szemhéjaimat feltámasztottam, ugyanis rohamosan közelgett az automata elalvási időm. Kezdtek is rám törni a pánik rohamok, hogy ma a Folsziban alszom valamelyik híd alatt, mert ráadásul rám is sötétedik. Itt egyébként még az erdei utak is ki vannak világítva. A sziget tele szélerőművekkel, szerintem rohadt olcsó a villany.
Az autópályán hamar hazaértünk. Az EU-s százmilliók egy tökéletes közlekedési rendszert hoztak itt létre a nyugat-európai turisták megelégedésére. Madeira olyan, mint gyerekkorunkban álmodozott terepasztal. Mindenhol alagutak, száguldozó kis járművekkel. Aki látni akarja milyen is, keressen rá a youtube-on a nyolc perces „ESTRADAS DA MADEIRA versão 8 minutos” videóra.
A szállóhoz érve beálltam szembe menetben a szálloda felhajtóra, mert így mutatja meg egy magyar úr mekkora kissjancsi. Fiatalok kiszálltak, én meg beállítottam a fejemben célállomásnak az ágyikómat.
Most hogy egyedül mentem hazafelé megdöbbenve tapasztaltam, hogy Folszi milyen virgonc. Ment hegynek, mint az őrült hármasban is! Nincs nagy baja ennek az autónak, csak nincs elég ereje. Az 1.4-es tdi motorja kevés ehhez az autóhoz. Röviden annyi a látlelet: kétezres fordulat alatt nincs nyomaték, ott van egy halott autód. Aztán az is lehet hogy jó lenne ez a vas, de az elmúlt nyolcvanezer kilométer és a sok bérlő tett be a műszaki állapotának.
Mára ennyi volt a locsifecsi, mert kifogyott a papír a word-ömből.
Pá nektek közép európaiak!
Pá nektek közép európaiak!