Nem akartam tegnapi napot leírni, mert nem nagyon voltak olyan érdekességek, amik érdekelhetnének titeket. Jött hozzá nagy kérdőjel is otthonról, így most van némi motiváció.
Mivel itt ülök ma egy felhőben és zuhog körülöttem az eső, így billentyűzetet ragadtam.
Mivel itt ülök ma egy felhőben és zuhog körülöttem az eső, így billentyűzetet ragadtam.
Két napja a libegőzésnél megfogott a nap, így tök piros a homlokom. Ráadásul valami álompor szállhat a levegőben a virágillattal, mert nonstop ásítozunk, ezt is nem kicsit, hanem nagyon. Laza arcom bulldogosra nyúlt.
A szállás ahol vagyunk Ricardoé, egy 65 éves kedves emberé. Feleségét fél éve temette el, most egyedül – valószínűleg alkalmazottakkal és nem rokonsággal – viszi az üzletet. Mindezt azért mondom el, mert tegnap hatosban lementünk a teaházba egy kis almás pite, kávétea habzsidőzsire.
Ricardo a vékony ősz hajú ember igyekezett minket és a többi vendéget kiszolgálni. Keze már remeg, de gondolatai, beszédstílusa fiatalabbnak mutatja. Miután láttam, hogy ezen a vasárnapi napon nem csak felszolgált, hanem a konyha, a szendvicskészítés és minden más rászakadt, nagyon mély tiszteletet éreztem iránta. Megható volt ennek az embernek a magára maradtsága, helytállása, akkor és ott.
Ricardo a vékony ősz hajú ember igyekezett minket és a többi vendéget kiszolgálni. Keze már remeg, de gondolatai, beszédstílusa fiatalabbnak mutatja. Miután láttam, hogy ezen a vasárnapi napon nem csak felszolgált, hanem a konyha, a szendvicskészítés és minden más rászakadt, nagyon mély tiszteletet éreztem iránta. Megható volt ennek az embernek a magára maradtsága, helytállása, akkor és ott.
Az szerencsecsillagomnak és a personal felhőmnek köszönhetően a seggünk befagyott, miközben alattunk a város napfényben fürdött. Lányokban beindult a túrázhatnék, így elmentünk egy alapozó mini levada túrára.
A levada egyszerűsítve egy betonozott műpatak. Nem ez a patak a lényeg a túrában, hanem magának a pataknak a vonalvezetése. A mi levadánk, ami itt megy el a teaház mellett és 7.5 km hosszú úgy 600 méter a két vége közötti szintkülönbség. Ezek a patakok a kis kertek, banán ültetvények öntözését oldották meg régen és most is.
Nem kell hidrológiai mérnöknek lenni ahhoz, hogy rájöjjetek, hogy a víz nem megy dombnak felfelé - max palackban - így ha le akarják tudni vele a több kilométert, akkor enyhe lejtéssel kell vinniük ott ahol, tudják. Így ez a patak megy a telkek szélein, megy a hegyoldalakba vájt méter széles párkányokon, barlangokban, és olyan helyeken, amiket a nagy fantáziával megáldott alkotóik ki tudtak találni.
Amikor állsz egy ilyen patak szélén és nézed az irdatlan mennyiségű vizet két kérdésed azonnal lesz. Honnan jön ez a rengeteg víz? Kik voltak ezek az emberek, akik összefogtak és ezekre az elérhetetlen helyekre ilyen sok építőanyagot felhordtak? Néhány percig nézed ezt a szürreális képet és addig is tisztelettel adózol ezeknek az embereknek. Azután elragad a kíváncsiság, hogy milyen újabb és újabb meglepetések várnak a kanyargó patak mentén, és nekiindulsz.
Nem gondoltam volna magamról, hogy fogok még 15 méter magasban egy 80 centis betoncsíkon egyensúlyozni, egyik oldalamon a patakkal, a másikon egy függőleges szakadékkal. Emlékezetes élmény volt. Itt ugyanis nincs senki, aki kimentsen, ha gyomorgörcs eléri a lábaidat.
A levada egyszerűsítve egy betonozott műpatak. Nem ez a patak a lényeg a túrában, hanem magának a pataknak a vonalvezetése. A mi levadánk, ami itt megy el a teaház mellett és 7.5 km hosszú úgy 600 méter a két vége közötti szintkülönbség. Ezek a patakok a kis kertek, banán ültetvények öntözését oldották meg régen és most is.
Nem kell hidrológiai mérnöknek lenni ahhoz, hogy rájöjjetek, hogy a víz nem megy dombnak felfelé - max palackban - így ha le akarják tudni vele a több kilométert, akkor enyhe lejtéssel kell vinniük ott ahol, tudják. Így ez a patak megy a telkek szélein, megy a hegyoldalakba vájt méter széles párkányokon, barlangokban, és olyan helyeken, amiket a nagy fantáziával megáldott alkotóik ki tudtak találni.
Amikor állsz egy ilyen patak szélén és nézed az irdatlan mennyiségű vizet két kérdésed azonnal lesz. Honnan jön ez a rengeteg víz? Kik voltak ezek az emberek, akik összefogtak és ezekre az elérhetetlen helyekre ilyen sok építőanyagot felhordtak? Néhány percig nézed ezt a szürreális képet és addig is tisztelettel adózol ezeknek az embereknek. Azután elragad a kíváncsiság, hogy milyen újabb és újabb meglepetések várnak a kanyargó patak mentén, és nekiindulsz.
Nem gondoltam volna magamról, hogy fogok még 15 méter magasban egy 80 centis betoncsíkon egyensúlyozni, egyik oldalamon a patakkal, a másikon egy függőleges szakadékkal. Emlékezetes élmény volt. Itt ugyanis nincs senki, aki kimentsen, ha gyomorgörcs eléri a lábaidat.
Levada séta után haza vittem a fiatalokat, elégedett voltam a nappal annak ellenére, hogy nem sok dolog történt.
Ma is esik az eső. Itt ülünk és nézzük a szürkeséget. Az eső nem madeirai nevezetesség, tök olyan, mint máshol, így ezt nem elemezném.
Sok ember jön ide hét napra.
Nem szabad. Nem jutsz ki annyi idő alatt a városból. Hét nap rohanással, és egy halom kimaradt hellyel távozol, csak egyben leszel biztos, hogy ide vissza kell jönnöd.
A két hét az ideális itt tartózkodás, ha nem kapsz be egy csomó esős napot. Bár a túrázóknak állítólag nem baj az eső, amit azért kétlek.
Nem szabad. Nem jutsz ki annyi idő alatt a városból. Hét nap rohanással, és egy halom kimaradt hellyel távozol, csak egyben leszel biztos, hogy ide vissza kell jönnöd.
A két hét az ideális itt tartózkodás, ha nem kapsz be egy csomó esős napot. Bár a túrázóknak állítólag nem baj az eső, amit azért kétlek.
Vannak szállások elfogadható áron, a kaja sem drága, ha nem étteremben eszel.
Idejutni és itt helyben bérautóval közlekedni – na, az sokba kerül.
Az emberek itt a városban nem olyanok, mint nálunk otthon. Erről majd akkor írok, ha többet láttam.
Idejutni és itt helyben bérautóval közlekedni – na, az sokba kerül.
Az emberek itt a városban nem olyanok, mint nálunk otthon. Erről majd akkor írok, ha többet láttam.
Mára ily sovány a mese. Pá…