Laza vasárnap.
Reggel hideg volt. Itt 16 fok és ahogy hallom otthon éppenhogy 3 fok volt.
Hajnali sétának elmentem videózni a környéket, hogy legyen majd mit nézegetni otthon. A Nikon nem éppen akciókamera, de azért sikerült egy pár felvétel.
Reggelire a teaházban vettem almás pitét, amit igen jól csinálnak. Az ára sem akármi, simán díszíthették volna ennyiből néhány gyémánttal a tetejét. De a nyaraló ember nem fukar, nekik meg valamiből fenn kell tartani magukat. A teaház vendégei kizárólag levada túrázók. Ha szar az idő, akkor nincs vendég.
A teaházban dolgozók nem elég gyakorlottak a marketingben, ami azért érdekes, mert anno a tulajdonosok a reklámiparban dolgoztak.
A két szálláshelyet is lehetne jobban is eladni. A lakások rá vannak építve a teaházra, amely felől emeleti szobákként látszanak. Az apartman bejárati oldala a teaház vendégeitől elszeparált oldalon földszinti bejárattal rendelkezik, mellette egy terasszal.
A két szálláshelyet is lehetne jobban is eladni. A lakások rá vannak építve a teaházra, amely felől emeleti szobákként látszanak. Az apartman bejárati oldala a teaház vendégeitől elszeparált oldalon földszinti bejárattal rendelkezik, mellette egy terasszal.
A hibás marketing abból adódhat, hogy nem profi fotóssal csináltatták a képeket a két lakásról. A környezet sem fogható meg a képeken. Ebből adódóan a fotókon a lakások hagyományos bútoros berendezése kopottasnak tűnik, a valóságban pedig pár perc használat után számunkra inkább otthonosnak hatott. Szóval profi fotós ezt simán eladja, néhány jól elhelyezett kiegészítővel. A kert fényképezéséhez pedig jó objektív kellene, hogy érezhető legyen a képeken a mélység.
A bútorzatból nekem a hálószoba ágya kifogásolható, amiről már szösszentem a múltkor. Kettőnknek ez a duplaágy keskeny. Az éjszaka vége egy kétségbeesett kapaszkodásból áll. Az ember az ujjait a lepedőbe próbálja mélyeszteni, hogy véletlenül se próbáljon megfordulni, mert annak a vége a biztos ágy mellé esés. Sajna megtonnázhattam, mert most már recseg is a dög. Még az is lehet, hogy nyaralásunk vége előtt lapszereltté válik szerencsétlen, és elemeire esik szét.
Gabi délben hússütésbe kezdett. Ennek a tevékenységnek az előkészítéséhez be kellett szereznünk egy húsklopfolót. Amikor használja, akkor szerintem a tulaj azt hiszi, hogy épp verjük szét a házát.
Ebéd után a virágkarnevál volt a terv.
Ide busszal mentünk le, egyrészt azért, mert ezt is ki kell próbálni, másrészt kizártnak tartottuk, hogy lesz lent parkolóhely. A buszon szűk volt a hely – vagy mi voltunk nagyok.
A busz minden második fikusznál megállt, gondolom azért, hogy ne kelljen sokat gyalogolni hegynek föl-le az embereknek. A buszvezetőnek inteni kell, hogy ha fel akarsz szállni, egyébként nem áll meg. Egy hosszabb integetők nélküli szakaszon eléggé gyorsan mentünk, amikor hangos reccsenés hallatszott jobbról. Nem tudjuk mi lehetett, valószínűleg egy kihajtva hagyott tükör egy parkoló autón. Nem lassítottunk. Egyik utas unottan nézett hátrafelé, kommentálta társának hogy mi történt. Egy szót se tudtam beazonosítani, ami mondjuk nem csoda.
A buszvezető a cél előtt fél kilométerrel elhajtott mindenkit, mert a karnevál miatt nem tudott a végállomásig levinni. Így sétálhattunk egy nagyot.
Ide busszal mentünk le, egyrészt azért, mert ezt is ki kell próbálni, másrészt kizártnak tartottuk, hogy lesz lent parkolóhely. A buszon szűk volt a hely – vagy mi voltunk nagyok.
A busz minden második fikusznál megállt, gondolom azért, hogy ne kelljen sokat gyalogolni hegynek föl-le az embereknek. A buszvezetőnek inteni kell, hogy ha fel akarsz szállni, egyébként nem áll meg. Egy hosszabb integetők nélküli szakaszon eléggé gyorsan mentünk, amikor hangos reccsenés hallatszott jobbról. Nem tudjuk mi lehetett, valószínűleg egy kihajtva hagyott tükör egy parkoló autón. Nem lassítottunk. Egyik utas unottan nézett hátrafelé, kommentálta társának hogy mi történt. Egy szót se tudtam beazonosítani, ami mondjuk nem csoda.
A buszvezető a cél előtt fél kilométerrel elhajtott mindenkit, mert a karnevál miatt nem tudott a végállomásig levinni. Így sétálhattunk egy nagyot.
Elmentünk kedvenccé vált gyümölcsárusunkhoz, és alapozó mennyiséget vettünk a holnapi fosató kúrához. Az üzletben új eladó volt, korosabb a többieknél. Ez a nagyon kedves ember telepakolta a tenyerünket az összes gyümölcs mintával, hogy tudjuk mit veszünk. Ettől okosabbak nem lettünk, viszont lett kétezer muslica haverunk. Vettünk 20 euróért mindenből kettőt. Szerintem, ha akarta volna, még fagolyót is tudott volna nekünk eladni, hisz amit a zacskókba pakolt, mind ismeretlen dolog volt, eddig csak képeken láttunk ilyeneket.
Kerestünk ingyenretyót, mert ragadtunk a sok gyümölcs nyalatástól.
Kerestünk ingyenretyót, mert ragadtunk a sok gyümölcs nyalatástól.
A karnevál a tengerparti sétányon volt előkészítve. Az út szélén kordonok végig. Néhányan fizetős lelátókra ültek. Néhányan ki tudja milyen okból beléphettek a kordonon belülre és ott leültek az út szegélyköveire. Kerestem egy hobbit csoportot, hogy a fejük felett át tudjak fényképezni. Találtam egy aránylag jó helyet. Sajna tömegben jó hely nincs, kellemetlen emberek mindenhol vannak.
Tőlem balra Germán bácsi és gondolom a felesége Frau Germán állt. Tisztán látszott Germán bácsin, hogy múlt század 38-ban nem a vasútnál volt oberstruberfürer. A fülei derékszögben álltak, ahogy a túlméretes rohamsisakja lenyomhatta. Mély nyomot hagyhatott benne a „D nap” is, mert most is vadul védte a járdaszegélyt, nehogy valaki odaüljön. Biztos megcsapta az óceánszag és felfrissültek az emlékei. Ha valaki elé ült volna, akkor is simán ellátott volna felette, de ő betartott neki, odatette 46-os cipőjét. Úgy állt ott ettől, mint aki szuronyt szegez, vagy ha emlékeztek a néhai „Fegyverbe” szoborra a Dózsa György útról, na az volt ilyen állva futok forma. Ha itt lett volna Gabi klopfolója, akkor 40-nél lehajtogattam volna vele a büdös gyökér lábujjait a szegélykőre, olyan „papagáj a rúdon” formára. Frau Germán hátán óriási sirályszar folt volt.
Idejöttek a békesség és a boldogság szigetére és szították a feszültséget. Ráadásul rohadtul le voltak szarva. Na egymindegy, karnevált nézni jöttem nem Germán bácsit gyülölködni.
Idejöttek a békesség és a boldogság szigetére és szították a feszültséget. Ráadásul rohadtul le voltak szarva. Na egymindegy, karnevált nézni jöttem nem Germán bácsit gyülölködni.
Jöttek is az autók, szebbnél szebb lányokkal. Hátsó részükből dübörgött a hangos zene. Mármint az autóknak. A lányok hátsó része mesés, a sok dombra mászás megteszi hatását. Az autók mögött nagy tánccsoportok jöttek. Azok is mind szép fiatal lányokból álltak.
Szerintünk a sziget összes nőjét kiküldik a karneválra, mert nagyon sokan voltak. Nem kizárt, hogy az iskolásoknak ez kötelező, mint nekünk volt anno a május 1 volt.
Szerintünk a sziget összes nőjét kiküldik a karneválra, mert nagyon sokan voltak. Nem kizárt, hogy az iskolásoknak ez kötelező, mint nekünk volt anno a május 1 volt.
Megjegyezném, hogy nem csak a lányok szépek, hanem a fiúk is.
De volt egy down kórosokból álló csoport is. Megható és egyben megdöbbentő is, amit a tanáraik elértek ezekkel az emberekkel. Egy férfitanító ragadta meg a figyelmem, róla sikerült egy pár képet készítenem.
A karnevál nem az én műfajom. Ettől függetlenül tetszett.
A táncosok között nem volt sok unott arc, kifejezetten vadásznom kellett rájuk. Azt csak gondolom, hogy az emberek kötelességüknek érezték, megtenni ezt az otthonukért, és nem szöges bottal zavarták ki őket ide táncolni. Jó lenne, ha nem tévednék ebben.
Ez a sziget egyik legnagyobb turista látványossága, és ugye a turizmus a legnagyobb bevételi forrásuk, szerintem más nem is nagyon van. Amit eladhatnának, arra a világban nincs kereslet, ez pedig a kifogyhatatlan kedvesség, ami a madeirai emberekből árad.
A táncosok között nem volt sok unott arc, kifejezetten vadásznom kellett rájuk. Azt csak gondolom, hogy az emberek kötelességüknek érezték, megtenni ezt az otthonukért, és nem szöges bottal zavarták ki őket ide táncolni. Jó lenne, ha nem tévednék ebben.
Ez a sziget egyik legnagyobb turista látványossága, és ugye a turizmus a legnagyobb bevételi forrásuk, szerintem más nem is nagyon van. Amit eladhatnának, arra a világban nincs kereslet, ez pedig a kifogyhatatlan kedvesség, ami a madeirai emberekből árad.
Megfájdult mind a négy lábunk. Kettő a Gabinak, a maradék nekem.
A buszt reménytelennek láttuk, egyrészt azért, mert a végállomását áthelyezték valahová, az információs tábla és a Google Maps szerint a Dagoba rendszerbe.
Gyomorkorgásunk meggyőzött, hogy a mi járművünk most a taxi lesz.
A buszt reménytelennek láttuk, egyrészt azért, mert a végállomását áthelyezték valahová, az információs tábla és a Google Maps szerint a Dagoba rendszerbe.
Gyomorkorgásunk meggyőzött, hogy a mi járművünk most a taxi lesz.
A virágkarnevál egyébként a taxisok bingó napja. Eddig ők álltak sorba a droszton, most meg a leendő utasok álltak annyian sorba a taxi állomáson, hogy kijött volna belőle két csuklós buszra való utas. Mivel nem sokadikak voltunk, hamar elérkezett a mi autónk. Egy kockalámpás merdzsó. Szerintem akkor született, amikor én még KISZ tag voltam.
A rögtönzött check-in alapján Gabié lett a sofőr mögötti hely, hogy nekem legyen szemkontaktusom és helyem a pantomimhoz, amivel felprogramozom a navigációját a taxisnak. A manus kipattant a vezetőülésből és kinyitotta az ajtót Gabinak az meg lehidalt, alig tudta behajtogatni magát.
A cím megadásával nagy gond nem volt, edzett emberek ők a látogatókat illetően.
A kocsiban az ülések úgy ki voltak ülve, hogy a seggemmel le tudtam olvasni a csatorna fedelekről a feliratot. A házilag készített kardánboksz valamilyen lemezből volt belehajtogatva. A Bentley dizájnt a ráragasztott fa tapéta adta. Volt rajta annyi kapcsoló, mint egy csuklós Ikarus buszon.
A kipufogógáz bejött az utastérbe.
Gondolom, a vizsgán egy madeirai taxin három dolognak kell működnie: duda, lábfék, kézifék. A füst nem lényeg merre megy, lényeg hogy ne legyen látható. Egyéb baj nem volt az autóval, mert szépen haza tudott hozni, és ráadásul ez ennek az embernek a kenyérkereseti lehetősége.
A kocsiban az ülések úgy ki voltak ülve, hogy a seggemmel le tudtam olvasni a csatorna fedelekről a feliratot. A házilag készített kardánboksz valamilyen lemezből volt belehajtogatva. A Bentley dizájnt a ráragasztott fa tapéta adta. Volt rajta annyi kapcsoló, mint egy csuklós Ikarus buszon.
A kipufogógáz bejött az utastérbe.
Gondolom, a vizsgán egy madeirai taxin három dolognak kell működnie: duda, lábfék, kézifék. A füst nem lényeg merre megy, lényeg hogy ne legyen látható. Egyéb baj nem volt az autóval, mert szépen haza tudott hozni, és ráadásul ez ennek az embernek a kenyérkereseti lehetősége.
13.70-re nem kértem vissza a húszasból. Szemmel láthatóan nagyon jó napot szereztem a sofőrünknek. Azt hiszem kedvelni, fogja a magyarokat, ha nem jön ide valami fatökű, aki elbassza ezt is. Ebben profik vagyunk, hisz egy egész országot teszünk egyre szarabbá már Árpád óta.
Viszont mi kellemesnek ítéltük a mai napot.
Hogy holnapra meg tudjunk tisztulni, megkóstoltuk a gyümölcsárusnál vett portékát. Kíváncsian várjuk a holnapot, amely remélhetőleg nem nulla óra öt perckor talál a WC csészén, ajtó mögül hallatszó „siess már”-okkal.
Pá fagyoskodók!
