Utószó
Ezzel lezárult a 2015-ös madeirai látogatásom. Éledezik bennem az elhatározás 2016-ra is, de ebben még nem vagyok biztos. A sziget nagyrészt kimerült számunkra, mivel nem tudjuk a túrázások által nyújtott lehetőségeit kiaknázni. Ehhez egyébként nem is lenne elég egy újabb három hetes nyaralás. Kivárjuk mit hoz a jövő a vágyaink terén.
Összegezném Madeirát néhány szóval.
Nehéz lenne találni egy másik turisztikailag ennyire komplex helyet. Itt minden egy helyen megtalálható, amire az ember vágyhat. A sziget maga nem túl nagy, mégis a három hét alatt 1.500 kilométert mentünk rajta, és ha lett volna még időnk, akkor fért volna oda több is.
A több időt értsétek úgy, hogy mi csak elgurultunk az egyik érdekes helyről a másikra, ott eltöltöttünk egy kevéske időt, de nem tudtunk elmenni például túrázni, ami pedig a hely egyik nagyon fontos lehetősége.
A több időt értsétek úgy, hogy mi csak elgurultunk az egyik érdekes helyről a másikra, ott eltöltöttünk egy kevéske időt, de nem tudtunk elmenni például túrázni, ami pedig a hely egyik nagyon fontos lehetősége.
A maderiai emberek mások mint mi. Mosolygósak és nagyon kedvesek. Nem depressziósak, mint mi. Mondhatjátok, persze hogy vigyorognak ott a Kánaánban, kimennek reggel, tépnek egy banánt és le van rendezve a napjuk. Nos a dolog nem teljesen így van. Nekik meglehetősen nehéz az életük, mert nagyon kevés a munkalehetőség. Akinek viszont van melója az dolgozik. Egyetlen heréző embert láttam a három hét alatt, aki láthatóan munkaidőben volt és nem azt tette, mint a többiek.
Érdekes, hogy amikor eladnak valamit, vagy felszolgálnak egy étteremben, akkor nem érezni a sunyi hozzáállást, amit nálunk lépten-nyomon fellelhető. Nem a pénztárcád karcsúsítása az elsődleges a számukra, hanem a becsületes munkán alapuló kereskedelem, a becsületes megélhetés.
Na nem akarom fényezni őket, mert három hét alatt azért nem lehet ott sem elmerülni a pokol bugyraiban. Mindenesetre elveszett táskám megvárt ott ahol felejtettem és közlekedés közben sem volt szükségem értékeim állandó leltározására. Szokatlan volt, hogy még a tömegekben sem akarták elszerezni az oldalamon lógó telefont.
Ott egy teljesen más életforma létezik, ami nagyon kedves számomra.
A munkanélküliség, a koldulás jelen van. Az ezzel történő találkozások meglehetősen ritkák a turisták által látogatott helyeken. Én elmentem a mellékutcákba is, olyan helyekre is ahová nem járnak turista buszok. A kontrasztok ott láthatóak a milliós nyaralók mellett álló düledező viskókon. Mindenhol konyhakertek, nagyon sokan termelnek otthonra kis földjeiken. Útjaim közben nagyon sok többnyire idősebb embert láttam kis görbe sarló-machetéjével menni valahová, vagy jönni visszafelé valamilyen terménnyel.
A munkanélküliség, a koldulás jelen van. Az ezzel történő találkozások meglehetősen ritkák a turisták által látogatott helyeken. Én elmentem a mellékutcákba is, olyan helyekre is ahová nem járnak turista buszok. A kontrasztok ott láthatóak a milliós nyaralók mellett álló düledező viskókon. Mindenhol konyhakertek, nagyon sokan termelnek otthonra kis földjeiken. Útjaim közben nagyon sok többnyire idősebb embert láttam kis görbe sarló-machetéjével menni valahová, vagy jönni visszafelé valamilyen terménnyel.
Graffitik nem láthatóak. Vagy nagyon gyorsan tudják eltüntetni, vagy nagyon büntetik. De ennél valószinübb, hogy egyszerűen nem értek el még a társadalmi elégedetlenségnek arra a fokára, ahol belekezdenek ennek a művészetnek csúfolt tudatos önpusztítási formának.
Szóval nem nyújtanám tovább.
Amíg ez a sziget ilyen, addig látogassátok meg. Az idő múlik és a negatívumok le fogják rombolni azt, ami most még szép. Az elmúlt majd másfél év alatt, amióta ennek a területnek figyelemmel kísértem az életét, nagyon sok negatív változás következett be. A tendencia meg adott - a hely hozzá fog romlani a világhoz.
Ennyi volt, minden jót nektek!
Janoo