Game over

2015.04.30
Game over man, game over…

Ma reggel arra ébredtünk, hogy a szabinknak vége. Gabi nem sokat aludt, én egészen hatig húztam a marhabőrt.

 

Utolsó kimaradt cuccainkat megpróbáltuk belegyömöszkélni kínai gurulós szarjainkba. Ez az olcsó gurulós arra jó, hogy könnyebben kitolhasd a kuka mellé, mert fizikailag olyan gagyi, hogy az jajj. Ez csak az első használatkor derül ki, mert újnak nagyon csili-vili. Gondolom öt euró lehet az előállítási ára, a maradék 35 pedig az idehajózás költségre, mert kétlem, hogy a kínai belerak valamit, és nem 60 liter pekingi levegőt küld benne ide.

 

Nem is értettük, hogy attól a pár apróságtól, amit pluszban hozunk, miért lett ez a szerencsétlen ilyen nehéz.

 

A reptérre egyben kiértünk. A sors hülye vicce lett volna, ha pont ezen a napon ér valami baleset, koccanás. Annyira szétestem a mai napon, hogy a fejemből leürült a Madeira térkép is. Így bénáztam a 13-asnál a gyorsforgalmi felhajtón.

 

Itt el kell mesélnem nektek, hogy a gyorsforgalmin 80 és 100 a max sebesség. Ahol rövid a felhajtó, ott a fennlevőknek vissza kell venni a sebességet 80-ra. Nem nagy divat a belső sávba történő átsorolás. Aki fel akar jönni az megáll, és föltúrázza a gépezetet, hogy ki tudjon lőni a megfelelő pillanatban. Hogy értsétek mi is az ábra, a rövid felhajtó hossza a húsz centitől a tíz méterig terjed. A hosszú felhajtó már akár ötven méter is lehet. Ennél hosszabb extralong felhajtó szerintem csak ott van, ahol az elnök lakik.
Naszóval reggel nyolckor a maderiansok épp munkába hajtanak. Elég nagy a zsufi, de sikeresen be tudtam csűrni magam a bádogvonulásba. Szépen enyócvanaztunk a reptérig. Ott a triplaspirál megoldással ráfordultunk a Sixt parkolóra.

 

Kipakoltam a két rokkantkordét, a lábukon/kerekeiken képtelenek már megállni. Kitettem a kézi pogyókat is. Gabié olyan, mint egy jóllakott rozmár, pedig 10 rugó volt nettóban, hogy bassza meg a Sámson Állj. Gyorsan elkezdtem körbefotózni a Folszit, hogy később vita esetén legyen valamim. Akkor érkezett mögénk egy másik ugyanilyen tökély, csak az szemmel láthatóan fiatalabb volt. Csodálkoztak is mit fotózgatok.
Közük hozzá? Én erre masztizok…

 

Jött a Sixt lédi, körbefutotta az autót, megnézte van e rajta horpi. Szerintem a karcit nem számolta, mert akkor két nappal korábban kellett volna kijönni. Megnézte, hogy telit mutat-e a tank műszer, meg leírta a kilométert, oszt barom nagyot vigyorgott a Kiss néven. Puszit nem kapott érte.
Aláírtam valamit, remélem nem az adásvételit, és mehettem isten hírével.

 

Lefotóztam mindent utoljára a reptéren, Gabi elszívott egy doboz cigit, hogy legyen benne elég füst Lisszabonig. Aztán beálltunk a nagykígyóba a sekuhoz.

 

Fél óráig mentünk a madzag labirintusban, mire odaértünk a tüdőszűrő állomáshoz. Én átlibbentem, de Gabi bebukta. Szerintem annyi füst volt benne, hogy nem tudták átvilágítani. Csengett, és berregett körülötte a kapu. Kiültették a kispadra, várnunk kellett egy hölgyet, aki majd letapizza. Hiába jeleztem jóképű maderians szekusnak, hogy tapizzon nyugodtan, nem verem meg érte. Nem mert belekezdeni, szerinte nem végzett volna munkaidő végéig, itt meg rosszul fizetik a túlórát.

 

Tapi után kimentünk a teraszra, én fotóztam, piát vettem, Gabi ismét füstöt.
Lefotóztuk a gépünket amint beérkezik. Női másodpilótánk lehet, ezt majd később kiderítem.

 

Lefotóztam és videóra vettem a felszállást, kíváncsi vagyok milyen lesz tévén. Kis fos ablakon a fényképezőtől nem láttam ki, így hál istennek a könnyes búcsú elmaradt.
Most tolják erre a taligát a sztyuvik, jön a halas szendvics.
Egyelőre zárom soraim, folyt köv. Lisszabonból.

Leszálltunk Lisszabonban.
Ez már Európa. Nyüzsgés a köbön.
Lepakoltunk, egy szabad helyen és vártuk az idő múlását. Elmentem Gabinak szmoking rúúmot keresni. Sápítozott nekem, hogy el ne tévedjek. De én bátran nekivágtam az ismeretlennek. Három hete is sikerült olyan helyekre tévedni ezen a reptéren, ahol szerintem még a karbantartó sem jár.

 

Lisszabon füst mentes reptér lehet, mert sehol sem találtam dohányzó helyet. Egy helyen volt egy tábla, de nem volt odaírva hány kilométer. Mentem a jelzett irányba, de a tűréshatárnál visszafordultam. Idáig taxival se jönne el cigizni. Visszafelé teljesen véletlenül egy bazinagy üvegvitrint vettem észre, amiben emberek voltak. Nos az volt a cigi fülke. Akkora lehet, mint egy minibusz a várban.

 

Van itt egyébként minden más is. Nyitott relaxágyak - csak egy kis kerítés választja el a loholó emberektől – itt néhányan relax helyett alszanak kőkeményen. Más helyen vannak kitéve monitorok, és valami pc is lehet a közelében, mert egy mamzer vadul netezett rajta.

 

Gabit beküldtem a füstkonzervbe. Elég nagy lett ott a forgalom, három slukk után ki is jött. Valami nem jól mehetett abban a dobozban, mert egyre több füst került ki az ajtón a folyosóra. A végén már odakinn is olyan tömény lett a levegő, hogy nem lehetett megmaradni.

 

Elpályáztunk, hogy hódolhassunk a másik oltár előtt, irány a budi. A férfi a szokásos összehugyozott hely. Tuti hogy a portugáloknak rövid a pöcsük, vagy túlzott az önbizalmuk.
Rá kellett jönnöm arra is, hogy öregszem, mert nem megy a társas vizelés. Amíg álltak mellettem nem tudtam mást csinálni, mint számolni a mikrocsempéket a falon.
Egy ürge fogat mosott a hátam mögött, olyan hanggal, ami annakidején a Zsigulikból jött ki, amikor visszatolták durvába. Kétszer háromszor lehörgött, ez elvonta a figyelmem a mellettem állókról és siker koronázta az ügyemet.

 

Gabi később mesélte, hogy a nőiben meg peepshow van. Ott olyan fényesre van vikszolva a padló, hogy tükörként funkcionál. Így az ajtó alatti fénygeller tökéletesen adja vissza mindenki alsófelét, amikor éppen papírért hajol oldalra.

 

Amikor túltettük magunkat alantas dolgainkon elbattyogtunk a kapuhoz, ami ki volt írva nekünk. Aztán sorbaálltunk mert egy hang fentről az mondta, hogy az jó nekünk. Aztán a hang fentről mást is mondott, mire csürhénk műveltebb része elindult egy másik kapu irányába. A mi kapunkon másik gép állt, nem tudták időben befejezni a beszállítást.
Oslo-ba tartott. Az ugye skandináv?

 

Mi a csürhe műveltebb része után indultunk, hátha ragad ránk valami. Menetelés közben jött a mail a csekkmájtripről, hogy kapuváltás van. Innentől már oszthattam volna az észt én is…
Gépmadár beállt, szálltak ki az ide tartók. Megnéztem, milyen gép is ez. Megállt bennem az ütő. A gép szárnya nem 321-es szárny, hanem 320-as. Abban nincs 33-as sor. Nabazz beszopom ezt is. A TAP nem olyan mint a MÁV, hogyha sok az utas odacsatolunk még egy kocsit. Nincs pótos erbasz. Gyorsan leolvastam a gép nevét.

 

Tudjátok a gépeknek nevük van, tök úgy, mint a Dunán a hajóknak a Vöcsök, meg a Sirály, meg a fasztuggya milyen madár. Itt is van némi képzavar, mert ugye a hajó úszik a vöcsök meg repül. Nos ennek a repülőgépnek a neve meg valami Carlos dos Repulosz, aki ugye ember, és inkább tud úszni, mint repülni. Na mindegy ne merüljünk ebbe nagyon bele. Carlos nevét megtoldottam a TAP szóval és a gugli kitekerte, hogy az biza egy 321-es. Olyan öreg, hogy az elsők között kapott szárnyakat. A 321-es új típusú szárnya, akkor még a jövő volt.

 

Szóval látjátok feleim stresszem nem lett szüntükkel vala. Amikor kezdett tudatosulni bennem, hogy nem a hátsó vezérsíkon kell utaznunk állva hazáig két halas konténer között, akkor figyeltem fel kedves szőke útitársnőmre. A hölgy nem ágyéktájékon keresztül támadt védtelen agyamra, kicsi csicsergője nem állt be egy pillanatra sem. Barátnőit szórakoztatta nagyon nagy hangerővel, szeretőjéről és annak gyerekéről, meg minden másról, ami tulajdonképpen senkit sem érdekelt. Még a barátnőit sem. Azok is révedt tekintettel figyelték szöszke fürge szájacskáját.

 

Kezdett leolvadni az agyam. Kértem istent adjon egy téglát.

 

Nem adott.

 

Kértem istent messze ültesse tőlem, mert egyébként a repülőnk rövidesen vissza fog fordulni, hogy a karabinerik leszedjenek a gépről. A szöszkét meg a bombardierek viszik majd el megoperáltatni a valahonnét szerzett téglámmal kiklinkerezett arcát. Kérésem meghallgatásra talált. Elől van a hetes sor környékén.

 

Térjünk vissza a 33-as sorhoz. Itt ülünk mi. Mellettünk gyarló emberek állnak sorba. Nem ettek elég puszta gutta füzikét, így kicsi a hólyagjuk. Szerintem a TAP-nak fizetőssé kéne tenni a klotyót a gépen. Megoldódnának az anyagi gondjai nem kellene eladniuk magukat a kokazabálóknak. Holnaptól egyébként asszem tíz napig sztrájkolni fognak a pilóták, mert kevés a fizetésük. Mennének el a francba buszvezetőnek. Azok Portugáliában műszak után hazamehetnek a buszukkal, nem kéne a csinos sztyuvilányokat a szállóban tolni ügyeleti pénz mellett.

 

Na mindegy.
Megjött a TAP kaja a gépen. Bazz, fém villa, fém kanál, fém kés éééés rakott hal, aludobozban.

 

Kiosztották a hamit, az emberek bontották hamikák dobozát. Öt perc múlva olyan szag volt, mint a nagycsarnokban, amikor a halas mossa az akváriumát vagy mijaszart, amiből árulja a halat. De nem csak ez volt ám. Volt vaj, sajt, keksz, zsemlécske, csokoládékrém és valószínűleg pincsihere. Ez utóbbi megkóstolásra került, aztán visszazárásra. Mások megették, nekem keserű volt.

 

A személyzet van vagy hat fő, de lehet, hogy több. Két helyes fickó – még mindig nem vagyok buzi – és négy helyeske nő. Az egyik félig kreol. Minden nőnek fekete hosszú haja van. Aranyosak, ahogy végzik ezt a szar melót.
Most valahol Svájc felett vagyunk, alul minden tejfehér. A seggem meg az üléstől szerintem világoskék.
Egyelőre más okosság nincs, ha leszálltunk és hazaértünk, akkor írok még nektek, ha mükszik még majd az ülőkém.

 

…
Fekszem az ágyon, otthon.
Nézem a szemhéjam belülről.
Képek, összefoglaló, majd holnap.

 

 

Pá emberek!

 

 

 

2015.05.01

Tegnaphoz.

 

 

Tegnap leszállásunk utolsó érdekes mozzanata az volt, ahogy ráfordultunk Ferihegyen a pálya irányára.
Előtte mutogattam Gabinak kifelé a szmogba, hogy ott van Batta, Tököl, az M0-ás. Aztán mutatom neki hogy az ott mellettünk a ferihegyi kifutó.

 

Aszongya aznemaz, mert elmegyünk mellette.
Már nekem is úgy rémlett, hogy tényleg nem oda tartunk, amikor jött a, ja deeeee…

 

A pilóta akkorát döntött a gépen, hogy a mellettünk ülő portugál hölgynek sikerült vizet fakasztania az üléskarfából. Lehet, hogy mindegyik gép így jön be, de az is lehet, hogy ez valami portugál „mi tudunk repülni” virtus volt. Mindegy, nem erre teszem fel a jövőmet, hogy ezt kiderítsem.

 

 

 

 

Gazdáék kihozták Fityót a reptérre, ami nagyon jó dolog volt, ezer köszönet érte. Ha innen még el kellett volna taxizni érte, akkor egy örökkévalóság lett volna, míg hazaérünk Büdikére. Azt még el kell mondanom, hogy rossz felé fordultam itt is, ez valami potugál fertőzés miatt lehet, így Pesten keresztül jöttem.

 

Hiába a sötétség. Kinn az úton és a fejemben is.

 

...folytatás...