Mai kitalációm Faja dos Padres.
A terület érdekessége, hogy egyetlen megközelítési lehetősége egy lift. Állítólag nem vezet le út, de ettől függetlenül találtam lenn egy teherautó roncsot és egy lánctalpas gépet is. Ezeket biztos nem csak a gravitáció hozta le, ahhoz azért eléggé egyben voltak. A sziklafal barom magas, aki kíváncsi rá hány méter az guglizza ki.
De hogy sorban meséljek, odafelé a gyorsforgalmin működött az egyik elektromos értesítő tábla, ami egyébként mindig sötét szokott lenni. Figyelmeztetés volt rajta, hogy a pályán állat van. Lassítottunk, mert nem jó semminek nekimenni. Nem sokkal feljebb egy sárga piros kocsi állt a belső sávban villogókkal és éppen egy nagytestű kutyát emeltek fel rá. Olyan németjuhász forma volt, amennyire láttam, annak ellenére, hogy fajkutyák itt a szigeten 10 kiló felett nem nagyon vannak.
A gyorsforgalmi be van kamerázva végig. Az hogy nézik is a képet és nem alszanak előtte, az szimpi. A kutya mentés meg nagyon szimpi volt.
Elsőre meg találtuk a célunkat, csak a lehajtásnál tettem bele egy violinkulcsforma kacskaringót. Ezt remélem nem nézte a kamerás manus.
Egy Cabo Girao szerű függőleges sziklafal tetején voltunk, ahonnan egy ijesztő forma drótkötélpálya ment le a mélységbe. Ez a lentiek teher felvonója.
A személyfelvonó egy kicsit lentebbről indul, onnan ahol a sziklafal függőleges részének felső része van, mivel ez tulajdonképpen egy lift. A kicsit lentebb azért enyhe fogalmazás, mert jöttek felfelé emberek, akik sűrűn meg-meg álltak, láthatóan kifogott rajtuk a mászás. Gabi jött az ismeretlenbe, én jutúbilag tudós voltam. Ő nem tudta, hogy a felső vég a kisebb séta, az alsó még elég magasan tesz le a tengerparthoz képest, ahol az étterem van.
A személyfelvonó egy kicsit lentebbről indul, onnan ahol a sziklafal függőleges részének felső része van, mivel ez tulajdonképpen egy lift. A kicsit lentebb azért enyhe fogalmazás, mert jöttek felfelé emberek, akik sűrűn meg-meg álltak, láthatóan kifogott rajtuk a mászás. Gabi jött az ismeretlenbe, én jutúbilag tudós voltam. Ő nem tudta, hogy a felső vég a kisebb séta, az alsó még elég magasan tesz le a tengerparthoz képest, ahol az étterem van.
Kifizettem 15 eurót két liftjegyre. Nem olcsó, de gondolom ennek a gigászi szerkezetnek a karbantartása sem öt cent. Valószínű, hogy a liftes és a lenti étterem, meg a lenti vendégházak egy kézben vannak. Nem lehet egyszerű ezt gazdaságosan üzemeltetni.
Beszálltunk a teherautó vezetőfülkéjére hasonlító fülkébe az ijesztő mélység felett. A dolog baromi lepusztult volt. Volt velünk két francia is. A jegyárus-liftkezelő muki oktatást tartott. Angolul és franciául perfekt beszélt. Érdeklődött, hogy nekünk milyen nyelven mondja el a tudnivalókat. Sajnos klingonul nem beszélt így elmondta angolul körülbelül azt, hogy a felfelé gombot ne nyomjuk meg, hanem várjunk négy percet és hat óra előtt valami fontos van. Bólogattam, hogy marhamód értem. Oké, oké. A felfelé gombbal kapcsolatos valami nagyon fontos volt a mondanivalójában.
Naszóval lemenetben lefotóztam a négy nyelven leírt warningot a falról, gondoltam majd lenn lefordítom. A hat óra meg nem nagyon érdekelt, az nagyon soká van. Végül nem fordítottam semmit, mert úgy gondoltam, hogy a fülke érkezése után kell várni négy percet, amíg odafenn kihűl a motor, vagy a fene se tudja. Gondoltam, majd rátapadunk valakire, aki ha elbassza a dolgot, akkor majd ráfogjuk, mi meg valahogy csak leéljük idelenn az életünket.
A lift úgy öt percig ereszkedik. Sokat ront az élményen a matt plexi és a matricázott üveg, ami ezen a szerkezeten van. Kifelé kilátsz, de fotózni nem lehet rendesen.
Leérve ajtó kinyílt, és egy barlangon keresztül megkezdtük a lefelé sétát. Amikor kiértünk a mini alagútból, a fejünk felett hálók voltak kifeszítve, benne méretes szikladarabok, és még méretesebb lyukak. Reméltem, hogy ez csak díszlet, a köveket is csak a hely dramatizálásának érdekében dobálták bele a lelkes helyiek. A nagy lyukakra a hálón gondolni sem merek, hogy teszem azt egy kő ütötte át valamikor. A lépcső nem volt vérfoltos, ami azért némileg megnyugtató. Ha valaki fentről lerúg egy kicsi kavicsot, akkor az mire leér akkora slunggal jön, hogy lassulás nélkül átrohan rajtam.
Hosszú kacskaringós lépcsőn, majd lejtőkön értünk le a tengerparti részre. Itt üzemel egy kis étterem, van egy pár magán házikó és azt hiszem két vendégház. Az étterem mindentől távol van, aki ide jön a vendégházba, az max a sirályokat fogja hallani.
A strandon két ember volt csak. Lementem a köves partra, belenyúltam a vízbe, hogy emellé is tehessek egy pipát. Kellemes hőmérsékletű volt és kifejezetten tiszta.
A strandon két ember volt csak. Lementem a köves partra, belenyúltam a vízbe, hogy emellé is tehessek egy pipát. Kellemes hőmérsékletű volt és kifejezetten tiszta.
Az étteremben megrendeltük a disznónkat és mangó levet. Érdekes módon az árak nem voltak itt sem magasak, pedig itt nagy forgalom aztán biztos nincs, legalábbis így áprilisban.
A mangólé olyan sűrű volt, hogy nem dőlt el benne a szívószál. A roston disznó a körettel, zöldséggel együtt olyan bődült nagy adag volt, hogy nem is tudtuk megenni az egészet. Pincérfiú csodálkozott is. Gondolom a többi turista még a csontot is megeszi.
Jattal együtt volt egy negyvenes, kávékkal plusz mangólével.
A mangólé olyan sűrű volt, hogy nem dőlt el benne a szívószál. A roston disznó a körettel, zöldséggel együtt olyan bődült nagy adag volt, hogy nem is tudtuk megenni az egészet. Pincérfiú csodálkozott is. Gondolom a többi turista még a csontot is megeszi.
Jattal együtt volt egy negyvenes, kávékkal plusz mangólével.
Visszafelé a lifthez húztuk a belünket, úgy tele voltunk. Jó fél óra volt az út ami a fiataloknak 5-7 perces lehet. Beszálltunk a csúcstechnikába és vártuk egy darabig a kilövést, de nem történt semmi. Így megnyomtam a négy perces gombot. A lift elindult.
Odafenn nem puskával várt a kezelő, így bizti nem baszkuráltam el semmit.
Odafenn nem puskával várt a kezelő, így bizti nem baszkuráltam el semmit.
Behajtogattuk magunkat a Folsziba, kiszorítottuk belőle a levegőt. A súlyunktól olyan alacsony lett, mint egy Ferrari, de ez maradt az össz hasonlóság.
A terveknek megfelelően elmentünk a reptérre, mert Ági szerint van az elsőn egy selfcseking gép. Ez azért kellett, mert printert nem hoztam, a jegyet meg jó lenne kinyomtatni. Az androidos beszálló kártyában baromi módon nem bízom. Nem is tudtam rávenni, hogy azt tegye, amit én szeretnék.
A terveknek megfelelően elmentünk a reptérre, mert Ági szerint van az elsőn egy selfcseking gép. Ez azért kellett, mert printert nem hoztam, a jegyet meg jó lenne kinyomtatni. Az androidos beszálló kártyában baromi módon nem bízom. Nem is tudtam rávenni, hogy azt tegye, amit én szeretnék.
Egy kis kitérőt teszek és szülémnek elmondanám mi is ez szarakodás.
Modern világunkban odatol az ember párszázezret repjegyre. Na ezért nem kap semmit a kezébe. Az égvilágon semmit. Kap egy hat karakterből álló szám és betű keveréket amit a fülébe súgnak, oszt jónapot. Haza lehet csattogni néhányszázzal könnyebben. Ha a jegyárustól kérsz számlát, meg hasonlókat, azt akár el is dobhatod, mert a kutyának sem kell.
Aztán, ha elérkezik az utazás előtti 72. óra, akkor ráronthatsz a számítógépedre és benyomkodod neki az utazásod napját és a hat betűdet, amit kaptál a sok száz pénzedért. Ezután a cseles kérdez tőled egy komolyat. Mi a vezetékneved?
Ha ez a 6 betű és a név stimmel, akkor megadhatod hova akarsz ülni a gépen, aztán esküt teszel valamire a csomagoddal kapcsolatban, és ha ezt is megvan, akkor kinyomtathatod a beszállókártyád.
Ha van nyomtatód.
Ha nincs, akkor lehet okos telefonoddal kínlódni, mert Frankfurtban láttunk egy lányt, aki azzal szállt be. A képernyőn ott volt a „vonalkódja” és a készülékét adta oda a kapu személyzetének. Na ez nekünk túl kockázatosnak tűnik, ragaszkodunk a papírunkhoz.
Modern világunkban odatol az ember párszázezret repjegyre. Na ezért nem kap semmit a kezébe. Az égvilágon semmit. Kap egy hat karakterből álló szám és betű keveréket amit a fülébe súgnak, oszt jónapot. Haza lehet csattogni néhányszázzal könnyebben. Ha a jegyárustól kérsz számlát, meg hasonlókat, azt akár el is dobhatod, mert a kutyának sem kell.
Aztán, ha elérkezik az utazás előtti 72. óra, akkor ráronthatsz a számítógépedre és benyomkodod neki az utazásod napját és a hat betűdet, amit kaptál a sok száz pénzedért. Ezután a cseles kérdez tőled egy komolyat. Mi a vezetékneved?
Ha ez a 6 betű és a név stimmel, akkor megadhatod hova akarsz ülni a gépen, aztán esküt teszel valamire a csomagoddal kapcsolatban, és ha ezt is megvan, akkor kinyomtathatod a beszállókártyád.
Ha van nyomtatód.
Ha nincs, akkor lehet okos telefonoddal kínlódni, mert Frankfurtban láttunk egy lányt, aki azzal szállt be. A képernyőn ott volt a „vonalkódja” és a készülékét adta oda a kapu személyzetének. Na ez nekünk túl kockázatosnak tűnik, ragaszkodunk a papírunkhoz.
Szóval mivel nincs nyomtatóm itt, ezért kimentem a reptérre ahol van ez a selfchecking gép.
Az egy számítógép a hasában egy nyomtatóval. És kinyomtatja a jegyet, ha tudod a betüidet és a vezetékneved. Van boldogság.
Az egy számítógép a hasában egy nyomtatóval. És kinyomtatja a jegyet, ha tudod a betüidet és a vezetékneved. Van boldogság.
A reptéren eltöltött a boldog érzés, hogy nem kell még gépre szállnom. Kinn az üvegen túl süt a csodálatos tavaszi napsütés, minden kék, kék az ég, kék a tenger. Itt minden tökéletesen rendben van. Azok, akik benn vannak, elmennek most én meg itt maradok, a boldogság szigetén.
Még egy teljes napot…
Még egy teljes napot…
