Ma napsütésre ébredtünk.
Weben megnéztem, hogy a Pico Arieiro kilóg e felhők fölé. Felhő sehol, akkor uccu Pico Ruivo, hátha látunk majd valamit.
Weben megnéztem, hogy a Pico Arieiro kilóg e felhők fölé. Felhő sehol, akkor uccu Pico Ruivo, hátha látunk majd valamit.
Útközben beugrottunk a közértbe, tejért, sajtért, ezértazért.
Megint nem tetszett a pénztárosnak a százasom. Örülök, hogy nem hoztam kétszázast vagy ötöst.
Megint nem tetszett a pénztárosnak a százasom. Örülök, hogy nem hoztam kétszázast vagy ötöst.
Egy óriási erdei tisztáson nagy tömeg. Buszok, személyautók, kistehergépkocsik.
Nézem mi itt a látnivaló, de sok minden nem látszott csak Madeira szemétégetője.
Rá kellett jönnöm, hogy ezek nem turisták, hanem helyiek. Kijöttek piknikezni. Hoztak fát, főznivalót és innivalót. A hely tele volt kő tűzhelyekkel, amin főztek. A gyerekek futkostak, ordibáltak, a felnőttek meg beszélgettek, vagy az ennivalót készítették.
Nézem mi itt a látnivaló, de sok minden nem látszott csak Madeira szemétégetője.
Rá kellett jönnöm, hogy ezek nem turisták, hanem helyiek. Kijöttek piknikezni. Hoztak fát, főznivalót és innivalót. A hely tele volt kő tűzhelyekkel, amin főztek. A gyerekek futkostak, ordibáltak, a felnőttek meg beszélgettek, vagy az ennivalót készítették.
Felkanyarogtunk Riberio Frio-ig olyan utakon, amiket már részben bejártunk, de volt olyan is, amit még nem. Riberio Frionál viszont lehidaltunk, akkora volt a tömeg, hogy nem tudtunk az úttesten előre haladni. Vagy tíz nagy busz, rengeteg személykocsi és taxik. A csoportos turizmus tragikus képét láttuk itt. Átvergődtünk rajtuk és elmentünk Faial fölé, ahol egy kocsmában kávéztunk. Kocsma mellett csúcs kilátású parkoló.
A kocsma szomszédja a közért és partvisbolt volt, persze vasárnap is nyitva. A tulaj vagy eladó a bolt előtt mosta a Pözsó 507-esét, ami szerintem elég új volt. A helyi lakosság ott szívatta valamivel, de nem értettük, rájönni sem tudtunk mivel.
Innen átmentünk a helyi szakadék túloldalára, ahol nem fogjátok kitalálni, mit találtunk. De de, egy másik kilátót. Innen is körülnéztünk. Gabi csetelés közben rálépett egy kóbor kutyára. Nem volt vak komondor, így nem esett át rajta, megúsztam egy csomó problémát.
Innen átmentünk a helyi szakadék túloldalára, ahol nem fogjátok kitalálni, mit találtunk. De de, egy másik kilátót. Innen is körülnéztünk. Gabi csetelés közben rálépett egy kóbor kutyára. Nem volt vak komondor, így nem esett át rajta, megúsztam egy csomó problémát.
Neki veselkedtünk Pico Ruivonak. Nem volt nehéz, mert ültünk a fenekünkön a kocsiban.
Becsülöm a sok túrázó kitartását, akik erre a hegyre felmásznak.
A tengerszintről majdnem ezernyolcszázig felmentünk autóval. Az út elég gatya, de nagy autóbusz is volt fenn. Itt már a felhők átbuknak a hegygerincen. Gondolom a kicsapódó pára gyűlik össze az útszéli patakokban, mert száz méterrel lejjebb, már egészen tisztességes mennyiség vágtat lefelé az útak szélén. Nagyon szép hely ez is a maga formájában. Kisebb bokrok vannak, a köveken pedig gyíkok próbálják a ki-kibukkanó napsütést elkapni.
Becsülöm a sok túrázó kitartását, akik erre a hegyre felmásznak.
A tengerszintről majdnem ezernyolcszázig felmentünk autóval. Az út elég gatya, de nagy autóbusz is volt fenn. Itt már a felhők átbuknak a hegygerincen. Gondolom a kicsapódó pára gyűlik össze az útszéli patakokban, mert száz méterrel lejjebb, már egészen tisztességes mennyiség vágtat lefelé az útak szélén. Nagyon szép hely ez is a maga formájában. Kisebb bokrok vannak, a köveken pedig gyíkok próbálják a ki-kibukkanó napsütést elkapni.
Némi fotózás után leereszkedtünk Santanába, ahol a helyi piac mellett megálltunk termelőktől gyümit venni. A település ezen részén elég nagy volt a káosz. Mindenki parkolt ahol éppen kedve tartotta. Nem volt kitéve megállni tilos, így az út szélén hagytuk az autót, amíg körbejártuk a tíz – tizenkét árust. Mire visszaértünk az autóhoz meg is jelent a helyi seriff és a helyettese. Gondolom szóltak neki, hogy rövidesen dugó lesz a településen. Időben elhúztuk a belünket, mielőtt lehúznak minket.
Lekacsáztunk Machicón keresztül. Az autópályáról kijöttem korábban, mert megint kitaláltam egy rövidebb utat. Nem térek ki rá részletesen, hogy eltévedtem és egy Soroksár külsőn levő népbutító kocsmára hasonlító intézmény mellett kerestem magamat. Itt tényleg a helyi lecsúszottak szórakoztatták magukat. Végül meglett az az utca, ahonnan elértem a Hortensiához vezető kereszteződésnek azt az ágát, amit még nem láttam. Nem véletlenül nem láttam.
Amikor hegymenetben megálltam a stop tábla mellett, akkor ugyanaz volt a helyzet, mint a minap említett olajleeresztő csavaros manusnál. Ha a vízszintest akartuk volna megállapítani, akkor az valahol a lábujjam és a köldököm közötti húzott egyenesre eshetett.
Érdekes olyan helyen megállni, ahonnan indulva nem tudod mi van előtted, úttest vagy járdaszegély, esetleg nyugdíjas öregasszony.
Érdekes olyan helyen megállni, ahonnan indulva nem tudod mi van előtted, úttest vagy járdaszegély, esetleg nyugdíjas öregasszony.
Hazaértünk, jó volt a mai nap is.
Holnap hétfő, délben belül leszünk a 72 órás check-in időn. De van még három teljes napunk. Hétfő, keddre kell programot kitalálnunk, a szerda már adott, akkor visszamegyünk délnyugatra kanyarogni és Ribeira Braván egy búcsú ebédet enni.
Holnap hétfő, délben belül leszünk a 72 órás check-in időn. De van még három teljes napunk. Hétfő, keddre kell programot kitalálnunk, a szerda már adott, akkor visszamegyünk délnyugatra kanyarogni és Ribeira Braván egy búcsú ebédet enni.
Eltelik lassan három hét. Úgy érzem majdnem mindent láttam, amit akartam, talán egy kis városi kujtorgás kellene még, de abban sem vagyok biztos.
Pá emberek!
