Napsütéses reggel.
A terv erre a napra a fennsík volt. Szép nagy kör nyugaton, a sziget közepén. A fennsík, mint a neve is mutatja, fenn is van és hellyel-közzel sík is. Ide gyalogtúrázók nem nagyon jönnek, mert nem olyan vadregényes, és ráadásul tud itt rohadt hideg is lenni. Ide autóval vagy busszal jönnek a nézelődők, meg dzsippel azok, akik befizetnek „szafari” túrára. Ez utóbbiak elhagyják az aszfaltot és idegborzolóbb sáros utakra mennek ki.
A terv erre a napra a fennsík volt. Szép nagy kör nyugaton, a sziget közepén. A fennsík, mint a neve is mutatja, fenn is van és hellyel-közzel sík is. Ide gyalogtúrázók nem nagyon jönnek, mert nem olyan vadregényes, és ráadásul tud itt rohadt hideg is lenni. Ide autóval vagy busszal jönnek a nézelődők, meg dzsippel azok, akik befizetnek „szafari” túrára. Ez utóbbiak elhagyják az aszfaltot és idegborzolóbb sáros utakra mennek ki.
Már indulásunk is egy siker volt, elmentünk Madeira nemzeti hősének, Cristiano Ronaldonak a foci iskolája mellett, ami a szállásunktól mindössze fél kilométerre van.
Innen tudtam egy rövidebb utat az autópálya felé. Nem röhögni előre, mert uncsi lesz már úgyis amit mondok. Nos, ez egy aszfaltozott szakadék volt, nem utca. A házszámokat is nyugodtan szögezhették volna az úttestre nem tűnt volna fel, hogy az nem a kerítés. Gabi csendben volt tíz percig. Az autópályán levegőt vett, és nevet keresett az imént megismert, immáron tiltott utcának.
Innen tudtam egy rövidebb utat az autópálya felé. Nem röhögni előre, mert uncsi lesz már úgyis amit mondok. Nos, ez egy aszfaltozott szakadék volt, nem utca. A házszámokat is nyugodtan szögezhették volna az úttestre nem tűnt volna fel, hogy az nem a kerítés. Gabi csendben volt tíz percig. Az autópályán levegőt vett, és nevet keresett az imént megismert, immáron tiltott utcának.
A fennsíkra egy aránylag gatya úton mentünk fel, egy örökkévalóságnak tűnt. Megálltunk egy helyi kocsma-kávézó-közért komplexumnál, amely a wc-vel együtt három helységből állt. Az út első fele egyetlen szóval jellemezhető lett: unalmas.
Felérve már változott a helyzet.
Még sosem láttam szélerőművet ilyen közelről. Őrült jól néz ki. Azt hittem hangosan surrog vagy valami hangot ad ki, ahogy forognak a lapátjai. De ezek szinte teljesen némák voltak. Lehet, hogy azért, mert óriási nagyok voltak. Nem olyanok, amiket a tv-ben látok, ezek egyszerűen óriások voltak.
A szigetnek nem lehet kicsi az energia igénye, de a turbinák nagy része most állt. Gondolom a nappal miatt. Azt tudni kell, hogy itt az utak a lakott területen kívül is ki vannak világítva éjszaka, a leghihetetlenebb helyeken is van közvilágítás. A villamos energia biztosan nagyon olcsó. A szélerőműveken kívül tudomásom szerint egyetlen egy vízerőmű van a szigeten, de az sem működik állandóan. Camara Lobos mellett is van egy nagy gázerőművük, saját kikötővel.
Még sosem láttam szélerőművet ilyen közelről. Őrült jól néz ki. Azt hittem hangosan surrog vagy valami hangot ad ki, ahogy forognak a lapátjai. De ezek szinte teljesen némák voltak. Lehet, hogy azért, mert óriási nagyok voltak. Nem olyanok, amiket a tv-ben látok, ezek egyszerűen óriások voltak.
A szigetnek nem lehet kicsi az energia igénye, de a turbinák nagy része most állt. Gondolom a nappal miatt. Azt tudni kell, hogy itt az utak a lakott területen kívül is ki vannak világítva éjszaka, a leghihetetlenebb helyeken is van közvilágítás. A villamos energia biztosan nagyon olcsó. A szélerőműveken kívül tudomásom szerint egyetlen egy vízerőmű van a szigeten, de az sem működik állandóan. Camara Lobos mellett is van egy nagy gázerőművük, saját kikötővel.
Itt elmondanám, hogy a múltkori Pico Aireios autózásunkkor 1600 méteren tűzcsapokat láttunk az út szélén! Érdekes helyekre tudnak az itteniek közműveket vinni.
A szélerőműveket elhagyva nagyon jó minőségű úton ereszkedtünk az északi oldalnak. A tengerhez közeledve egyre több turista busszal találkoztunk. Hordták ide a látogatókat tömegesen, mert gyönyörű helyeket lehet itt látni. Felülről minden olyan, mint gyerekkorunk álom terepasztalai, azzal az óriási különbséggel, hogy itt mindenhol kis teraszokat látni ahol az emberek ültetvényei vannak. Sok ember dolgozik is kinn a földeken. Itt északon láttuk az első útjavító munkást, aki hanyatt fekve sütkérezett a napon.
Porto Monizban, észak fővárosában most meg sem álltunk, a múltkor megismert szerpentinen visszakapaszkodtunk a fennsíkra. Gabinak panaszoltam, hogy a marhák sehol, pedig a videókon mindenhol láttam őket. Rohadt nagy boci hiányban értem fel a hegyek lapos tetejére, ahol végre az úton óriási tehénlepényekre bukkantunk. Később meglettek a hozzátartozó tehenek is, rengeteg marhagyerekkel. Bocikákkal, aki nézték a sok idiótát, akik nézik őket.
A fennsík gyönyörű. A meleg autóból jó nézegetni kifelé.
Ezeknek a tehenészeknek biztosan nincs könnyű dolguk. Ma sütött a nap, de többnyire itt a szélsőségek az uralkodóak.
Ezeknek a tehenészeknek biztosan nincs könnyű dolguk. Ma sütött a nap, de többnyire itt a szélsőségek az uralkodóak.
Lefelé menet egyre inkább romlott az út állapota, gondolom kevés már a pénz erre is. Az erdő kellős közepén találkoztunk egy karbantartó csapattal, akik az út szélét kaszálták és takarították az árkot is. Egy részen elfogyott az aszfalt és meglepődve láttam, hogy az aszfalt macskakőre van ráterítve. A szomszédos út, amit pont a macskakő miatt hagytam ki a terveimből – ez látszik 2009-ből a street view-n – itt is meg volt csak aszfalttal letakarva. Ez azért lenyűgöző, mert a macskakövet lerakni annakidején nem kis munka lehetett. A régiek itt nagyon sokat dolgozhattak.
A túránkat egy jó kajával kívántuk befejezni egy autentikus kisvárosi vendéglőben.
Na, ez volt a madeirai tartózkodásunk eddigi legnagyobb szopkája.
Na, ez volt a madeirai tartózkodásunk eddigi legnagyobb szopkája.
Korgó gyomorral, kopogó szemmel érkeztünk.
Kértük az étlapot és kivadásztuk a pork szóval kezdődő dolgokat. Gabi végül bökött és választottunk egy 25 eurós kétszemélyes „Pork Cataplana”-t. A pork tiszta ügy volt a gugli transzlátornak, de a cataplana kifogott rajta. Gondoltuk, ha disznóval kezdődik, akkor nagy szar nem lehet.
Ekkorát utoljára Dugovics Titusz tévedett, amikor lerántotta a törököt a várfalról. Hogy miképpen illik ez a hasonlat a képbe? Mi pont akkorát estünk pofára, mint Titusz, amikor kihozták nekünk ezt az úgynevezett disznós kaját.
Kértük az étlapot és kivadásztuk a pork szóval kezdődő dolgokat. Gabi végül bökött és választottunk egy 25 eurós kétszemélyes „Pork Cataplana”-t. A pork tiszta ügy volt a gugli transzlátornak, de a cataplana kifogott rajta. Gondoltuk, ha disznóval kezdődik, akkor nagy szar nem lehet.
Ekkorát utoljára Dugovics Titusz tévedett, amikor lerántotta a törököt a várfalról. Hogy miképpen illik ez a hasonlat a képbe? Mi pont akkorát estünk pofára, mint Titusz, amikor kihozták nekünk ezt az úgynevezett disznós kaját.
Hogy ne szaladjak nagyon a dolgok elébe, a kajára várakozás közben többször megállapítottuk, hogy valahol a közelben egy csatornanyílás lehet, mert néha nagyon büdit hozott a szellő. Mikor megérkezett az autentikus edényben az autentikus vacsoránk, megtudtuk, hogy ez bizony nem csatorna szag, hanem a konyháé ahol ez az autentikus disznó készült.
Eleve roppant gyanús volt a kagyló alakú erős fémcsatokkal lezárt edény, amiben az étkünk érkezett. A felszolgáló felnyitotta a csatokat, kinyitotta az edényt és „Tádááááá” felkiáltássál kihátrált a felszabaduló szagorkánból. Ezt a szagot utoljára akkor éreztem, amikor nagyanyám nyers pacalt abált, a szomszéd cipész meg enyvet készített. A kettő együtt egyébként enyhe paródiája volt ennek az orrfacsarásnak..
Eleve roppant gyanús volt a kagyló alakú erős fémcsatokkal lezárt edény, amiben az étkünk érkezett. A felszolgáló felnyitotta a csatokat, kinyitotta az edényt és „Tádááááá” felkiáltássál kihátrált a felszabaduló szagorkánból. Ezt a szagot utoljára akkor éreztem, amikor nagyanyám nyers pacalt abált, a szomszéd cipész meg enyvet készített. A kettő együtt egyébként enyhe paródiája volt ennek az orrfacsarásnak..
Beletúrtunk a tálba, hátha ez csak egy vicc. Nos, a disznó meg volt. Valószínűleg nem a böllér ölte meg, hanem a tengerbe fúlhatott szegény néhány hete. Ezt gondolom abból, hogy a tálban a disznó csimbókok rengeteg kagylóhéjjal voltak körülvéve. Volt benne két rákszerű lény is halottban. Az egész tál kavargatás közben olyan hangot adott, mint a betonkeverő, amibe nem tettek még vizet, és csak a kavicsok kerengenek benne. A terasz mellett elszáguldó busz határozottan belassult a szagtól, legalábbis úgy láttam könnybe lábadt szememmel.
A felszolgáló a távolból kérdezgetett gút, gút? Ó, hogy az anyád….
A felszolgáló a távolból kérdezgetett gút, gút? Ó, hogy az anyád….
Edzettségem a TAP-os halas-szendvicsből adódott, így kikurkásztam a csimbókokat és leküzdöttem öt gömbikét. Mivel ez a szemét abban a büdös autentikus kagylólevesben főtt, átvette azt a nyomorult mosatlan seggszagot is. Hazafelé az autóban az emésztésből eredő csendes büfikék a szájon keresztüli fingásra hajaztak.
Megbeszéltük, még egyszer nem szopjuk be.
Megbeszéltük, még egyszer nem szopjuk be.
Ma ennyi történt. Rettegve várom a reggelt, amikor malackát viszontlátom a másik kagylóban. Nem hiszem, hogy felül tudja múlni magát, de mindenesetre egy ruhacsipeszt behoztam a szárítóról, hátha kell az orromra.
Pá magyarok, egyetek egy jó pörköltet nokedlivel az egészségemre!
...folytatás...